Rikyu történetek

"A tea csak annyit jelent,

hogy vizet forralunk, megfelelő módon teát készítünk,

majd megisszuk

- semmi mást”

medium

Egyszer egy chanoyu gyakorló megkérdezte Rikyût mi a tea titka.“Úgy helyezd el a faszenet, hogy a víz éppen megfelelő hőmérsékletű legyen és a lehető legjobb formáját mutassa a teának. Úgy rendezd el a virágokat, ahogy a szabadban is nőnek. A teád nyáron sugározzon hűs, télen meleg érzést. Nincs más titok. Minden amit tudok, csupán ennyi. Ha valaki ennél többet tud, akkor szívesen leszek a növendéke.

Sen no Rikyû hatása elementáris volt a japán kultúrára, művészeti-filozófiai felfogásának esszenciája ma is számtalan területen tettenérhető. Nem csoda, hogy röviddel halála után a legkülönfélébb történetek, anekdoták kaptak szárnyra róla. Ezek némelyike egyszerű epizód, nagyobb részük tanmese. A Chôandô Ki 1640-ből származik egy szenvedélyes narai teaszerető tollából és teatörténetek laza gyűjteménye. Ebből és más gyűteményekből válogattunk.

A követendő chanoyu (Konomashii chanoyu) Egyszer Rikyû a következő megjegyzést tette: Kétféle teaszertartás létezik, amin az ember jól érezheti magát. Az első az, amikor a vendéglátó megfelelő ellátást ad a vendégnek valamilyen étkezés utáni ínyencséggel (hango no kashi), anélkül, hogy bármiféle ételt szolgálna fel; a másik az, amikor a vendéglátó olyannyira professzionálisan jár el, hogy egy pillanatig sem unatkozunk. Másfajta szertartásra jobb, ha el sem megyünk.

Rikyû nagy termetű ember volt (Rikyû wa ôotoko) Rikyû mindig azt hangoztatta, hogy a teaeszközök felveszik az őket használó ember karakterét. Mivel Rikyû egy viszonylag nagyobb termetű ember volt, a kicsi és különösen szerény eszközök álltak neki jól. Ha egy ilyen nagyhírű ember nagyméretű eszközöket használt volna, az bizonyára suta benyomást keltett volna. A gyönyörű, színes, díszes eszközök az idősebb emberek kezében álltak jól. Ha valamelyik kellék különösen rusztikus felületű volt (wabi), akkor nem hozzáértő ember kezében elnagyoltnak tűnhetett, hangulata nem hatott frissítőként. Shômu például rendkívül nyugod és derűs emberré vált öregkorára és a teaszertartásaihoz egy kedves, kerek teatartót használt, egy bíbor színű, virág alakú tálcával. Hideyoshi ezzel szemben nagy hatalmú, de igen is termetű ember volt, szinte csak csillogó, díszes, aranyozott eszközökkel…

Wabi cha eszközök (wabi no chadôgu) Egy wabi tea hívő, aki az ország más vidékén lakott, arra kérte Rikyût, hogy vegyen neki egy teaeszközt, akármilyet és a költségekre egy aranyérmét küldött neki. Rikyû az összes pénzt egy fehér lenvászon kendő (a teáscsésze tisztítására használt chakin) megvásárlására fordította és azt üzente: a wabi tea gyakorlásához nincs szükség különlegesebb eszközökre, nem lehet semmi értékesebb, mint a fehér chakin törlőkendő, amit tisztogatásra és az eszközök tisztára törlésre használnak.

A reggeli virág teája (Asagao no chakai)

Valaki azzal a hírrel érkezett Hideyoshihoz, hogy reggelenként fantasztikus virágokba borul Rikyû teaháza. Hideyoshi féltékenyen kíváncsi lett és meghívatta magát egy kora reggeli teszertartásra. Amikor megérkezett, a kertben egyetlenegy árva, kinyílt virág sem várta. Zavartan lépett be a kis teaházba, ahol a tokonamán egy gyönyörű, fehér virágszirom ragyogott. Hideyoshi kísérőivel együtt feldúlt arccal távozott, Soha nem derült ki, hogy szándékos akcióról volt-e szó…

Az öreg vasöntőmester teája

Egy nap Rikyû két tanítványával teát készített egy öreg, szegény ember otthonában, aki nagyszerű vaskannák készítésével foglalkozott. Az öreg kunyhója elnyűtt volt, teaeszközei elnagyoltak, gyenge minőségűek, a teája sem volt a legjobb. Kezei remegtek, miközben a teaszertartást vezette, egy ponton még a teaszedőt is leejtette. Miközbe hazafelé tartottak, a két tanítvány minden figyelmét az kötötte le, hogy megvitatták az elővezetett tea hibáit. Rikyû végül türelmét vesztve ennyit mondott. „ Az öreg teája isteni volt. A lehető legjobb eszközöket használta, a létező legjobb teáját adta, és szívének teljes őszinteségével adta nekünk. Ő az Önök igazi mestere."

Rikyût első alkalommal hívták meg Takeno Jôô egy szertartására.

Amikor Rikyû fiatal volt és még a Yoshirô névre hallgatott, el sem lehet mondani, mennyire vágyott arra, hogy meghívást kapjon a kor legnagyobb mesterének Takeno Jôônak a szertartására, de sehogy sem került rá alkalma. Még a hakama és kataginu öltözetet (szertartásokra használt, hosszú, széles nadrág és a hozzá való „öltöny”) is elkészíttette magának, de csak nem érkezett a meghívó. Amikor Jôô megépítette a négy és fél tatamis teaházát, mindenki azt gondolta Sakaiban, hogy Rikyû az első meghívottak között lesz. Anélkül, hogy bárkit értesített volna erről, Jôô üzenetet küldött Rikyûnak. „Yoshirô mester jöjjön el holnap teára!” Rikyû visszaüzent. „Holnap nem fogok elmenni. Esetleg holnapután.” Ez maga volt a botrány, hogy egy bár tehetséges, de nagyon fiatal fiú egy nap haladékot kérjen. Rikyû egész éjjel utazott, hogy Kyotóba érjen és másnap készíttetett magának egy hentetsu ruhát, ami olyan öltözet volt, mint amit a szerzetes féle, amolyan szent emberek viseltek. Jôô később azt mondta, ekkor fogalmazódott meg benne, hogy zen nevet ad (Sôeki) a fiúnak. Végül is Rikyû a saját törvényei szerint fogadta el a tea meghívást és részvétele gesztus értékű volt.

Rikyû a tanítvány fejével gonolkozik.

Még a régi napokban a bambuszvirágkosarat egy vastag fa tartópolcon helyezték el. Egyszer Rikyû egyik tanítványa a tartópolc nélkül rendezte el a virágokat. Amikor Rikyû észrevette, megjegyezte: "régi, rutinná vált gyakorlat, hogy a virágvázát erre a vastag fapolcra helyeztük, pedig egyáltalán nem illik a virág törékenységéhez." A mester nem szégyellt a saját tanítványától tanulni.

Ugrás az oldal tetejére