Rikyu a teamester: a korai évek

Roji - a megtisztulás útja

A szülői ház és az örökség
Az Onin háború és az azt követő csatározások után Kyoto befolyása jelentősen gyengült, helyét a mai Osaka elődje, a kereskedőváros Sakai és Nara vette át. Egy Sôrô nevű személy által összeállított katalógusból (tea eszközök gyűjteménye) tudjuk, hogy az abban felsorolt 430 híres tárgy közül 190 Sakai illetőségű volt, míg Kyotóban csupán 51, Narában 35 tárgyat őriztek. Történelmi forrásokban az első említést arról a férfiról, akit később Sen Rikyŭ néven ismerünk, a Nembutsu Sachó Nikki jegyzékben találjuk, Tembun 4 éve (1535) negyedik havának 28. napján. Ez a dokumentum a Sakai polgárok által az 1531. 12. havában tombolt, a város nagy részét elpusztító tűzvész martalékává lett Nembutsuji templom újjáépítésére gyűjtött és kapott adományok jegyzéke. Közel 114 név között ott találjuk Yoshiro „Sen” (Rikyu gyerekkori neve) mester nevét is Imaichi városából. Ha elfogadjuk, hogy halálakor hetven éves volt, úgy ebben az időben tizennégynek kellett lennie. Ugyanezen a listán 11 kereskedőház neve ismétlődik, közülük hétszer a Naya házé, mégsem állíthatjuk biztosan, hogy ebben az időben ő lett volna a kereskedőház vezetője. Apja még nyilvánvalóan élt és ő még valószínűleg nem lépett örökébe. A Sen no Rikyŭ Yuishogaki ( A Sen család családfája) nyomán úgy tudjuk, hogy Rikyŭ apját Yohei-nak hívták és1540-ben halt meg, akkor, amikor Rikyŭ 19 éves volt. A hagyomány szerint Rikyŭ 19 évesen Kitamuki Dôchin ajánlása alapján Takeno Jôô chanoyu tanítványa lett. Ezt az eseményt általában összekötik a kereskedőház vezetésének átvételével, amikor apja nyomdokába lépett annak halála után. Ebben az időben kezdte Zen tanulmányait a Nanshúji kolostorban működő Dairin Sôtô tanítványaként és vette fel a Sôeki szerzetes nevet is. Rikyŭ-nak közvetlenül a halála előtt keletkezett, az ún. Matsugo no fumi (utolsó üzenet) című iratból tudjuk, hogy öröksége kereskedőházak és a halsózók (shio-uoza) céhének bérleti díjaiból állt, valamint földekből és épületekből Mozuban és Fukaiban. Mindez valószínűleg átlagos lehetett egy Sakai kereskedő esetében, de korántsem jelentett gondtalan megélhetést. A rendelkezésre álló forrásokból úgy tűnik, hogy Rikyû apja halála után egy igen-igen szegény időszakot élt át. Az ún. Ryokutai Bokuseki (zöld moha kalligráfia), amit Rikyûnak tulajdonítanak és a Fushin’an tulajdonában van, Rikyû nagyapja Dôetsu halálának 7 évfordulójára született. A Ryokutai név a költeményből származik, ami a szegénységet jelöli meg legfőbb okként abban, hogy erre a jeles eseményre nem tudott teljeskörű megemlékezéssel szolgálni, csupán a napon megszárítani, majd megemlékezésül elégetni egy maréknyi zöld mohát.

Sen'ami, a nagyapa

A Sen család Rikyû nagyapja neve a Sen no Rikyû Yuishogaki szerint Tanaka Sen’ami volt: Sen’ami eredetileg egy udvari szolga (dôbôshû) volt Ashikaga Yoshimada (1436-1490) sógun alatt. Az ônin háború alatt legalább tucatnyi közeli szolgáló dolgozott közvetlenül Yoshimasa alá rendelve, akiket azzal vádoltak, hogy szövetségre léptek Yamana Sôzennenel a nyugati erők főparancsnokával. Sen’ami a Senshúban lévő Sakaiba szökött és nevet változtatva rejtőzködő életet élt. Bummei 5 (1473), amikor Sôzen és Katsumoto egymás után életüket vesztették, Yoshimasa pedig átadta hatalmát Yoshihisa nevű fiának, Sen’ami előtt lehetőség nyílt arra, hogy visszatérjen Kyotóba udvari szolgálatba. Amikor azonban Chôkyô 1 évében (1487) egy ütközet során Yoshihisa hirtelen - nem fegyvertől, hanem betegségben – elhunyt, Sen’ami visszavonult Sakaiba. Fia, Yohei családi nevét a Tanakát éppen Sen’ami után Senre változtatta és kereskedőházat vezetett Imaichi városában.Más történelmi források megerősítik ezeket az információkat, sőt tovább gazdagítják a képet. E szerint Yoshimasa emberei közül az egyik, akit Sen’ami nak hívtak Onin első évében (1467-ben) a fent említett okok miatt száműzetésbe vonult. A Sôgo Ozôshi (Sôgo írásai) megerősíti, hogy Yoshimasa két híve, nevezetesen „Sen a” és „Soa” feladata a sógun szolgálatában a kínai eredetű kincsek- karamonók – teáscsészék, füstölőtartók gyűjtése, raktározása és kiállítása volt. Fontos megjegyezni, hogy Sen’ami és Yohei azonossága nem minden forrásban megkérdőjelezhetetlen, sőt sokszor igen ellentmondásos. Ennek oka, hogy az eredeti források nagy része a nagy kyotói tűzvész(ek) során megsemmisült. Ehhez járul még az örökös iemoto teaiskolák adatszűrése is.

rikyu calligraphy

Részlet Rikyu egy kalligráfiájáról

Az első feljegyzett tea

Az első alkalom, amikor Rikyû neve egy tea eseménnyel kapcsolatban megjelenik , a Matsuya Kaiki Tembun 13 (1544) éve 2. havának 27. napján. Rikyû ezen a napon két Sakaiba látogató urat, Matsuya Hisamasát és Keisont a narai Shômyôji templom szerzetesét hívta meg teára, ebben az időben Rikyû huszonhárom éves lehetett. Ugyanez a forrás korábban 1537-ben említést tesz Kyotóban Yoshirô mesterről, aki bár még csak tizenhat éves, de értékes, figyelemre méltó, fiatal tea-ember. Rikyû Kitamuki Dôchin irányítása alatt kezdett teával foglalkozni, majd ez utóbbi ajánlására 1540-ben az akkor negyven évesTakeno Jôô tanítványa lett. Ez a zen buddhizmussal való foglalatosságot is jelentette, s a fenti teaszertartás időpontjában már a buddhista nevén (Sôeki) jegyezték fel.

Utcakép Kyoto üzleti negyedéből Rikyu korából. Jobboldalt fent, a kert sarkában egy kis teakunyhó látszik. Chibai Nemzeti Történeti Múzeum

Ugrás az oldal tetejére