A fekete – az ősi szellem
Kyuusu
1585-től kezdve Hideyoshi figyelme fokozatosan Kyushu szigete felé fordult. Kyûshun volt a majd fél évszázaddal előbb partot ért portugál jezsuita misszionáriusok bázisa. Szemben a kínai módszerrel, ami csak partmenti bázisokon tűrte meg az európai jelenlétet, Japánban viszonylag szabadon működhettek, aminek eredményeként Hideyoshi idejében már több százezres katolikus közösség élt a szigeten köztük számos befolyásos daimyô. Központjuk a mai Nagasakiban volt. 1587 január másodikán, amikor a kyuusui Hakata kereskedő Kamiya Sôtan* egy déli teaszertartáson vett részt Sakaiban, hirtelen üzenetet kapott Sôgyû közvetítésével. Az üzenetben Hideyoshi másnapra az Osaka kastélyba rendelte őket, hogy teaszertartást tartsanak különféle nagyuraknak. Amikor még aznap éjjel megérkeztek, meleg fogadtatásban volt részük, ami másnap a Hideyoshival való személyes találkozón egészen különleges felhangot kapott. Sôtan éppen a fogadócsarnokban kiállított Sakai eredetű teaeszközöket szemlélte, amikor felbődült Hideyoshi hangja:
"- Hol az a Kyushui ?"
Amikor bemutatkozott, Hideyoshi azonnal mindenkit kiparancsolt a szobából, majd a négyszemközti beszélgetést követően a rangon aluli vendég a nagyurakkal együtt vacsorázhatott, míg a Régenshez közelálló teamestereknek egy külön szobában kellett várakozniuk. A nagyúr félreérthetetlenül jelezte, új idők új szelei járnak. Kyûsut 1587-ben szabadította fel az európai befolyás alól és hathatós intézkedései révén 300 évig csak szűkkörű kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az idegenekkel, más céllal nyugati ember nem léphetett japán földre.
Kuro és akaraku - vörös és fekete japánul
|
|
Furuki
De a kyushui incidens Rikyû helyzetét is megingatta. 1588 tavaszán Hideyoshi négynapos ünnepségen látta vendégül a császárt és a kyusui incidens nyertesét, a fent említett Sôtant, aki bizalmi emberré lépett elő. A teaszertartás közben Sôtan megjegyezte, hogy Kyusun arről suttognak az emberek, hogy a Rikyû által használt bambusz eszközök, sötét tónusú tárgyak ódivatúak és nem illenek az új hatalom dicsőségéhez, de ha maga Hideyoshi Úr mégis használja őket, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezek a hangok tévedésen alapulnak. Ez a tudósítás furcsa visszhang arra a naplóbejegyzésre, amely szerint alig 10 nappal az egy évvel korábbi Osaka kastélybeli találkozó után maga Rikyû szolgált fel teát az új kyusui kapcsolatnak: A tea közben a beszélgetés a teaeszközökre terelődött, azon belül is egy vörös tálcára, mire Rikyû megjegyezte:
" A vörös durva, vulgáris (zatsunaru) szellem ebben a környezetben. A fekete az igazi, ősi (furuki) szellem."
A kilencvenes évek elején a Prada tett vörös foltot az Amerika Kupán induló vitorlása feketén lakkozott logójára, ami aztán igazi divathullámként vonult végig a világon, egy kicsit még ma is tart.
|
|
Koicha előkészítés - a chaire rituális megtisztítása
A fekete régi tea-szelleme nem ósdi, idejétmúlt, hanem ősi, komoly és büszke. A teát kézben tartó zent és Taot megigézi a világmindenség születésében fogant fekete szín. A souan teaház világítása szánalmasan erőtlen és gyenge, csak egy kis mécses, esetleg a tetőablakon beeső hold fénye deríti a sötétet. Csak a tea zöld ereje világít.
Szerencsétlen módon Rikyû szerény, természetes művészeti tartalmak felé való vonzódása nem nyerte el maradéktalanul gazdája tetszését. Hideyoshi, aki paraszti sorból származott gyanakodva, sőt idegenkedve szemlélte Rikyûnak a homályosból, sötétből, és csúnyából táplálkozó esztétikai világát. Hideyoshi szépségideálja a kínai gazdagságra és luxustárgyakra támaszkodott – ilyen volt az aranyozott levelekkel díszített teaszoba, aminek tervezésében egyébként Rikyu is segédkezett. Rikyû esztétikai forradalma túl sok volt a dicsőséges hadjáratok Japánt egyesítő szellemének. 1590-ben a fent idézett Sôtan egy teaszertartásról tudósít, melyre Hideyoshi távollétében Rikyû hívta meg. A szertartáson egy fekete daisu állványt és fekete Kuro raku csészét használt. A tea végén a csészét kicserélve megjegyezte:
" - A fekete csészében készítettem a teát, de az Uram (Hideyoshi) nem szereti, így hát elteszem."
A teamester már csak titokban használta kedvelt eszközeit.
|
*A történeteket a Sôtan Nikki (Sôtan naplója) idézi. Kamiya Sôtan 1551-től 1635-ig élt.
|