|
Bár lapunk címe japán tea, mégis minden fejezetében egyetlen dologgal, a japán teaszertartással, annak történetével, fő és kísérő teáival, eszközeivel, különféle stílusaival foglalkozik. Nem lényegtelen, hogy a japán teaszertartás kifejezés csak a mi megnevezésünk, a japánok maguk a szertartás szót semmilyen formában nem használják, ellenben két megnevezéssel szokás artikulálni, egyik a chanoyu  , másik a chadou, vagy sadou . A sadou a közkeletű kiejtés, tea emberek csak chadot mondanak.
A chanoyu jelentése forró víz teához és ma leginkább ezt azonosítjuk a japán teaszertartással, mint különféle japán művészeti ágak (kerámia, virágművészet, architektúra) szintézisével. Maga a szó a Rikyu féle hagyatékra utal, miszerint a teaszertartás annyit jelent, mint tüzet rakni, vizet forralni és teát készíteni és semmi mást. A XV.század második felétől a XVI. század végéig a japán történelemben a nagy jelentőségű társadalmi, kulturális változások katalizátora volt a teával való foglalatosság. Az addig divatos exkluzív, drága kínai karamono luxustermékeket felvonultató arisztokratikus banketteket felváltotta egy új művészeti, egyben létforma, a néma, eszköztelen szépség, aminek modelljéül a renga láncversekben megjelenített világbavetettség melankolikus életérzése szolgált, s amely a kidolgozatlan, nyers, rusztikus, egyszerű anyagú eszközöket mutatta fel új szépségideálként. Ez az univerzális művészeti forma, amely kezdettől fogva a feltörekvő új társadalmi réteg, a kereskedő-iparos polgárok számára is elfogadható és megérthető zen buddhizmusban definiálta saját eredetét a wabi-sabi volt. Az új életérzés a létezés három útját magyarázó buddhista tanon ( sanbōin), különösen pedig a földi létet átmeneti állapotnak tekintő tanításon ( mujō) alapult, s annak kínai és koreai közvetítésből átvett, teával kapcsolatos formáit is tartalmazta. Ezt összefoglaló néven nevezzük chadonak, vagy sadonak, azaz a tea útjának. A tea útja kínai gyökerei nem kanonizálódtak, a tea műveléséhez a taoizmus és buddhizmus legfontosabb szövegei szolgáltak elméleti háttérül, a japán chadoban viszont az eredeti tanítások elképesztő részletességgel bomlottak ki és mára rendkívül széles skálán mozgó, a legkülönfélébb művészeti ágakat egyesítő külön tanná váltak. A sado ugyanolyan univerzális, szintetizáló, mesterek és iemotok által közvetített tudás, művészi és létforma, mint a
| |
Shodo 書道, |
azaz kalligráfia |
| |
a Kyudo 弓道 |
az íj útja |
| |
az Aikido 合気道 |
mint harcművészet |
| |
a kendō 剣道 |
a kard útja |
nem is szólva az ikebanáról, lakkművészetről, stb. A chado és sado kiejtés egyaránt helyes, mindazonáltal 1964 óta a nemzetközileg leginkább elterjedt japán teaiskola, az Urasenke a sado pejoratív asszociációira való tekintettel az előbbit preferálja.
A japán teaszertartás iránt érdeklődő sok tucat japán teaiskolában és annak európai lerakataiban találhat tanítóra, mindazonáltal a tea japán útja ma már a legszélesebb körben és a legkülönfélébb interpretációkban elfogadott. Bár a japán teaszertartás a porrá őrölt zöld tea, a matcha köré szerveződik, az elmúlt 150 évben a chado sok stílusa mellett kialakultak a szálas teák szertartásai is, ezek összefoglaló neve a sencha do. A chado európai iskolái rendkívül szűk körben és csekély érdeklődés mellett folytatják működésüket, a nyugati gondolkodásban sokkal kevésbé hat a mester tudást közvetítő, egyúttal korlátozó szerepe. Tény, hogy a japán tea útjának, a teaszertartás különféle fokozatainak, mozzanatainak gyakorlásához és tanulásához, nagy odaadásra, sok időre, az eszközök beszerzéséhez pedig nem kevés pénzre van szükség. Az elérhető előny viszont nem fejezhető ki anyagi eszközökkel, a chanoyut, vagy sadot gyakorolva, mindennapi teánkat elköltve saját magunkat, esetleg tanítványunkat művelve a munka, a tanulás, a nevelés, egyáltalán az eszközökhöz és a léthez való kapcsolatunk újabb és újabb szintjeit élhetjük meg. Ez pedig bizonyára többet ér bármiféle fizetségnél.
Üdvözöljük a tea útján!
|
Online teabolt
Nyitólap
