A   nagyúr   teamestere


nobunaga

Oda Nobunaga (1534-1582)

  1571-ben Sakai városa nagy horderejű döntés előtt állt. Oda Nobunaga kyotói „főhadiszállásáról” ultimátumot küldött, amiben 20.000 kan adó megfizetésére szólította fel a város lakóit. Sakai egyfajta szabda városként funkcionált és a legvéresebb időkben is sikerült megőriznie függetlenségét. A sarc elfogadása, vagy elutasítása végzetes következményekkel járt. Éppen a független státusból következően a város sokféle társadalmi réteg mixtúrája volt. A kereskedőkön, iparosokon, polgárokon kívül rengeteg törvényen kívüli, vagyonát, és címét vesztett, "munkanélküli" szamuráj lakott a városban, akik azon nyomban hozzáfogtak a város megerősítéséhez, árkokat ástak és tornyokat emeltek. Az ellenállás híre lázban tartotta a lakókat, a teamesterek mindennap rengeteg teaszertartáson látták vendégül a jövőt illetően lázas vitát folytató, az ellenállás, vagy a megadás mellett álló lakókat. Amikor végül türelmét vesztve Nobunaga megüzente, hogy ellenállás esetén a várost az Új Év ötödik napján a földdel teszi egyenlővé, a véres remények szertefoszlottak és a legnagyobb teamestereket is magában foglaló küldöttség behódolt a hadúr előtt. Az Új Év második havában Nobunaga tábornokai elfoglalták a várost. Rikyû teamester „kollégái” többszáz fős teaszertartáson látták vendégül az új patrónusokat. Imai Sôkyû, Takeno Jôô fia külön eseményen látta vendégül Nobunagát és mutatta be neki a régi, híres teamester teakincseit. A Japán hadurak közül stratégiai előrelátásával és szervezőkészségével kitűnő Nobunaga, miután egy hónapon át vendégül látta őket a Gifu kastélyban, személyesen adott utasítást Jôô utódainak arra, hogy értékes teaeszközöket (meibutsukat) szerezzenek be neki. A két teamester és Rikyû összetett szerepét jól mutatja, hogy tevékenységük nem csupán a tea és szertartásának bemutatására korlátozódott, de feladatuk volt fegyverek, puskapor, továbbá ezer muskétagolyó és puskapor beszerzése is, amit a shógun fekete pecsétjével ellátott levélben köszönt meg.. A teamesterek, beleértve Rikyût is, a hadúr univerzális menedzsereivé váltak. 1576-ban a híres Azuki kastély megépítésének időpontjában Jôô fia, Imai Sôkyû, továbbá Tsuda Sôgyû és Rikyû már Nobunaga privilegizált helyzetben dolgozó mesterei voltak.
     

                                    Nobunaga fekete pecsétje
                                                         

                                        Nobunaga fekete pecséttel hitelesített levele, amelyben megköszöni Rikyunak a

                                        megrendelt muníció, ezer muskétagolyó és a hozzávaló puskapor leszállítását.

                                        Omotosenke Fushin'an Gyűjtemény    

     

 

 

Kormányzás teával

 

Nobunaga egész életét a szívós, folyamatos harc jellemezte, a családi örökösödési háborúktól a Közép-Japánt meghódító és befolyása alá vonó nagyszabású és nagy jelentőségű hadjáratokig. Megjegyzendő, hogy az 1575-ös döntő jelentőségű nagashinói ütközetben elsőként vetett be tűzfegyvereket, melyeknek lassú újratöltését azzal kompenzálta, hogy több sorba rendezte őket. Ugyanilyen úttörő jellegű volt a hadiflotta alkalmazása a szívósan védekező és az előző rendszert megtestesítő Honganji kolostorrendszer bevételében. Széles látókörű hadvezérként a meghódított területeken „személyre szabott” adózást és hűbérbirtok rendszert valósított meg, a kereskedőket pedig a hozzá hű birtokokon addig nem ismert kedvezményekkel csábította letelepedésre. Sok elődje után ő volt az első hadúr (daimyô), aki a teával való foglalatosságot „udvari” kötelességgé tette. A tea a kapcsolattartás, a politikai alku egyik legfontosabb színtere volt, az immár japán és koreai eredetű teaeszközök - meibutsuk révén pedig a befektetés, a hatalmi hivalkodás az iránymutatás szerepét is betöltötte. A tea volt Nobunaga politikájának igazi útja. "A jó kultúra „jó” üzletet szült." Nobunaga utóda, legbizalmasabb tábornoka, Toyotomi Hideyoshi, aki majd beteljesíti művét és egyúttal közvetlenül lesz felelős Rikyû haláláért, így ír a politika és a tea kapcsolatáról.

 

„Őkegyelmessége (Nobunaga) többször jutalmazott meg azzal, hogy teaeszközöket ajándékozott nekem. Mivel ő úgy gonddolta, hogy a tea az ő politikájáának az igazi útja (chanoyu goseido), engem választott ki erre a szerepre, mivel úgy gondolta én alkalmas lehetek a chanoyu gyakorlására.. .”

 

 

Nobunaga nem a teával kormányzott, de senki nem foglalkozhatott chanoyuval az ő engedélye nélkül. A katonák és a teamesterek közötti kapcsolat túlnőtt a szertartások jelentőségén. Hideyoshi nagyobb győzelmei után Nobunaga saját teamestereivel rendeztetett neki szertartásokat, amire ez igen büszke volt és a teaeszközök kereskedelme és ajándékozása sem szünetelt egy pillanatra sem a felek között. A teaszertartások a hadúr fogadásaivá léptek elő és ha maga Nobunaga nem volt jelen, a teamesterk éppen őt magát képviselték. Teamesterként Rikyû finomított technikáján, esztétikai szemléletén és sokoldalú kapcsolatokat épített ki a legkülönbözőbb rangú katonai vezetőkkel. Nobunaga erélyes kézzel és okosan bánt „udvari” teamestereivel. Függésük direkt volt, feladatuk kulturális, kereskedelmi, előadói és diplomáciai jellegű is volt egyszerre. A Nobunaga korszak teaszertartásairól szóló tudósítások a legjelesebb vendégek mellett egyik mestert sem mutatják be különösebben kiemelt helyzetben. Sôkyû, Sôgyû és Rikyû (mindhárman Sakai illetőségű és mindhárman kereskedelmi múltúak) 1576 körül a Nobunaga udvartartás hivatalos teamesterei lettek. Jeles alkalmakkor egyikük, vagy másikuk vezette a szertartást, míg mások a kiemelkedő értékű tárgyak beszerzésével és kiállításával, nem utolsósorban pedig a teák előkészítésével – bekeverésével foglalkoztak.
 

gifu kastély

   

A Gifu kastély, hosszú ideig Nobunaga főhadiszállása. Ez is csak rekonstrukció. Az eredeti épület a II. világháború bombázásaiban pusztult el, míg az Azukii kastélyt megépítése után alig három évvel rombolták le.

 

 

 

A második házasság és a Sen fiúk

Erre az időre tehető Rikyû második házassága, első feleségének 1577-ben bekövetkezett halála után. Második felesége egy noh színész és táncos özvegye, aki a hátralévő időben aktívan segítette a férj chanoyu pályafutását. A második feleség egy fiút (Shôan) hozott a házasságba, míg Rikyû saját fia Dôan olyannyira nem lelkesedett az új kapcsolatért és a vele egyidős féltestvéréért, hogy az új házasságkötést követően elhagyta a szülői házat. Shôan kis idő múlva szülei segítségével, mint a híres tea-ember fia (meiyo no sukisha) Kyotóban telepedett le és apja halála után Sôtan nevű fiával a Kyoto Sen ág alapítója lett, míg Dôan 1581-ben visszatért apjához és attól kezdve aktívan segítette a tea útján majd apja halála után annak a Hideyoshinak a szolgálatába állt, aki a teának jól érzékelhetően más útját választotta. Ilyen értelemben a második házasság nagy jelentőségű volt a tea kultúrtörténetének további alakulása szempontjából.

 


 

 

 

 

 

 


 
Ugrás az oldal tetejére