Cannoli   zöld   tea   krémmel

A címet csak hiúságból írtuk olaszul, ez a recept senkié sem, hiszen egy olyan édességről van szó, amit igazán mindenki a saját fantáziája szerint alakíthat. Nekünk, tea embereknek mindenről a tea jut eszüknbe, még a mediterrán konyháról is. Lássuk!

Méghogy a mediterrán konyha könnyű! Sosem volt több esélyem a hízásra, mint egy-egy tanulmányút, vagy vakáció során, persze csak akkor, ha igazi házi ennivalót kaptunk. Ezen belül a déli konyha, lévén szegényebb vidék, különösen kalóriadús és nehéz. Rómától délre, ha azokra a papírvékony északi pizzákra hivatkozol, a pincér arcára nyíltan kiül az utálat. Szicília konyhája valójában rokon a miénkkel, azzal a különbséggel, hogy ők jóval szabadabban használják a zöldségeket, no meg ott a tenger is, de végül ugyanolyan bőséges és nehéz, mint a miénk. A legnagyobb élményt az igazi durumbúzából készült tészták jelentik, amik egy rágógumi rugalmasságával viselkednek a fogunk alatt. Igazi kuriózum volt még a hagymás narancssaláta (ezzel később találkozunk még itt), a rengeteg pisztácia és mandula az édességekben, az élő és antik arab és spanyol hatás és persze a fügekaktusz, meg a citromlikőr, a limoncello. Most egy tipikus szicíliai édességek idomítunk japán teával. A cannolo eredetéről megoszlanak a vélemények a szó állítólag a bambuszra utal, amit a tészta feltekerésére és kisütésére használta, mások szerint a cannolo ágyúcső. Ha az, akkor jó nagyot szól. Aki tud, vegyen inkább készen, aki nem, készítse el, a következők kellenek hozzá:

Megdöbbentő, hogy az így elkészített tésztát a szicíliaiak zsíros, édes juhtúróval töltik. Számunkra, akik körül Európa legtöbb birkája szaladgál, de mi csak a sós juhtúrót ismerjük belőlük, ez valóban frenetikus élmény. Egy ízletes, jól elkészített, hatalmas, juhtúróval töltött cannolo után csak lefeküdni és pihenni lehet. A töltelékben mi természetesen a könnyebb és izgalmasabb keleti utat választjuk. Kell hozzá túró, de jobb az olasz típusú ricotta, ami könnyebb, mint a magyar.