Vogue teaszertartás

Fuyuko Kobori tea szertartása; Vivienne Tam tokyói divatéjszakáján, Vogue Magazine 2011.

Cha Girl by Ippin Saraya és Vivienne Tam.

A számos valaha is volt japán teaiskola közül jónéhány tulajdonképpen úgy jött létre, hogy a Rikyu család leszármazottai, vagy azok közeli és távoli tanítványai saját tapasztalataikra és stílusukat felépítve teaiskolát alapítottak. Ezek az iskolák mind tulajdonképpen ugyanazt művelték, chanoyut, teaszertartást, nagyon hasonló és mégis eltérő módon. Miben különböztek (különböznek)? Például abban, hogy csak egy bizonyos társadalmi réteghez (vagy földrajzi terület lakóihoz) kívántak szólni. Ez legtöbbször valamelyik daimyo (nagyúr) háztartását jelentette. Ezekhez a nagyurakhoz képest a mai oligarchák kismiskák. Élet és halál urai voltak - ebben hasonlítottak pl. Kelet-Európa mindenkori nagyuraira - kisebb udvartartást tartottak (ebben is), saját területükön meghatározták a termelhető és termelendő élelmiszerek és árucikkek árát és mértékét, és csak úgy mellékesen mind féltékenyen támogatták a kultúrát (na itt már vannak ugye különbségek). Például saját kerámia gyártást tatottak fenn, kezükben tartották a helyi sajátos termékek (szaké, gyümölcsök, kagyló, tea) gyártásának értékesítéséből származó jövedelmek monopóliumát (ez nem egyszeri adót jelentett) és adott esetben az ezekkel összefüggő kulturális teret. Ez rendkívül lényeges, mert organikus, ugye a földből jön, nem pedig a Marsról, mint az új magyar sorozat. A Daimyo például megszabhatta, hogy adott terméket a körzetben mennyiért lehet értékesíteni.

Ilyen nagyúr volt, sőt még ettől is nemesebb és nagyobb Kobori Enshu nagyúr (1579―1647), akinek nevét mindmáig őrzi az általa alapított teaiskola, a Koborii Enshu ryu. Itt most elég róla annyit tudni, hogy Furuta Oribe tanítványa volt (ő az elhíresült cipő és cipó alakú teáscsészék feltalálója, egyben Rikyu állítólag kedvenc tanítványa) és kora egyik leggazdagabb embereként a tea művészetét tartotta élete művének, beleértve a teaház, továbbá kert tervezést és építést (Kyotóban az ő nevéhez fűződik a császári villa kertje és a Kodai ji teaházakkal tűzdelt gyönyörű kertje; fotókat lásd alább) és az ő speciális stílusával kialakított teaiskola. De értett persze a kalligráfiához, virágokhoz és költészethez.

Egy másik parti karácsonyi díszekkel. - Onnan nézve nagyon egzotikus és trendi

Kobori Enshu érdeme, hogy a szamurájok közt már elterjedt és divatos teaszertartást világivá tette és a nagyközönség felé is megnyitotta. Ez az érdem persze lehet, hogy inkább merénylet volt, mert bedarálta a chanoyu eredeti szándékának megfelelő esztétikai formákat, de korszerűvé és ellenállóvá is tette Innen van aztán, hogy Kobori Enshu teaiskolája ma is a kísérletező, "nouvelle vague" hajlamairól ismert és ez ma különösen jól áll neki. Félreértés ne essék, a hagyományt rigorózusan féltő és védő, kissé talán merevnek tűnő teaiskolákban tanult diákok és tea tanítók is alkothatnak kortárs, akár meghökkentő kontextusban ható műveket, teaszertartásokat, de azért inkább a bevett formák és színpadok a jellemzőek.

A Kobori Enshu iskola a szamurájok teaiskolája volt - ma gazdag vazallus vállalkozóknak mondanánk őket. Ennek megfelelően kissé katonás, de díszes és nagyon merev, formális. A merev semmi rosszat nem jelent itt, inkább letisztultságot. Az iskola tevékenységét részben ma is ezen az alapon végzi, íme az oldaluk Kobori enshu ryu.

Kobori Enshu és mai vezetője Kobori Soen a chanoyu megszokott világától mégis teljesen eltérő felfogásban él és dolgozik, elsősorban azért mert nyitott a modern formákon keresztül történő megújulás felé. A tea ugye iskolai formák kötöttségétől mentesen végül is szabad művészeti forma és ez a tea egyszerűen más. Elegendő megnézni az eseményeket, helyszíneket, Starsound, Cha girl, Miyogi Kortárs Művészetek Múzeuma, Vivienne Tam, Cervantees Központ, vagy a jelenlegi iemoto által tervezett modern teaház enteriőröket. Ez itt nem a japán kultúra bemutatók unalmas origamihajtogató szakköre, hanem a kortárs trendekre reflektálni kívánó tea. A bemutató illusztrációjaként látható képek Kobori Soen és Vivien Tam együttműködéséből született "Vogue tea" szertartásán készültek. Az elegancia párra talál a nemzetközi divatban. A teaszertartás trendi elem lesz, de már nem tucat illusztráció, hanem maga a divat. Ez a folyamat némiképp érthető és logikus. A Prada raktáráruháza előtt 2 évtizede sorban állnak a japán turisták, hogy aztán egy cipővel, vagy esernyővel állhassanak boldogan tovább. Most, amikor Kelet némileg revansot vesz a döglődőnek tetsző Nyugaton, saját kultúrájának elemeit integrálni kezdi a Nyugat (a világ) eszmerendszereibe. Eddig fordítva volt, a Nyugatot próbálták meg importálni. Manapság a Kelet a Nyugat eszközeivel éli újra saját kultúráját, a high-tech elemei, a legújabb LED lámpák meg ugye heyben vannak. Mi meg csak nézünk, mint a moziban. Ma a legfőbb eszmerendszer világszerte az egyéni boldogulás, az önzés révén elnyerhető anyagi jutalom. Ennek az előszobája volt ugye a fogyasztás multicolor temploma, benne a divat istenével. Ez a divat (főleg az Alta Moda) a válság hullámain egész szerencsésen, csak némileg megtépázva evickélt át. Így, amikor ennek a marginális tea újságnak a hasábjain egy divatguru által szponzorált teaszertartásról tudósítunk, akkor voltaképpen a művészet, a filozófia és minden melléktermékének legfontosabb trendjeiről számolunk be annak a szerncsés nézőnek a szemével, aki nemcsak látott már teát és teaszertartást, de amaga kelet-európai létében műveli is azt. Nem lényeges, hogy mi erről a véleményünk, még a többi teaiskola elképzelhető felhorkanása is süket fülekre talál. A nézők nagy részének se itt, se Keletn fogalma sincs arról, mi az a teaszertartás és hogy kerül Vivien Tam, vagy Armani asztalára (tessék megnézni ez utóbbi mostanban feltűnt keleti motívumait, a kalligráfia iránti újkeletű vonzódását.) A teát felszolgáló vendéglátó kötelező kimonó helyett kombiné pántos nyári ruhája a Vogue-ban biztos jól áll, de ilyet teaház még nem látott. A lenti képen és teaszertartáson extravagáns repetitív mintájú eszközök és vörös (!!) tatami. A lányok szépek, a szoba akár filozofikusa reflexitásúnak is nevezhető: "csak én"!!!!

Ez már sokkal érdekesebb. Ippin Saraya vörös tatamis dupla tükör teaháza, amit egy éjszakára készítettek, szintén a divat napra.
Fuyuko Kobori választotta ki a tea eszközöket. A falon Lee U-fan festménye (róla később még szólunk), tök alakú vízforraló, sárkány mintázatú Qing-kori váza.

A Chakai témája az “egyesülés” volt.

Ezzel korántsem ért véget. Ha valaki egyszer megtörte a jeget és már a divat is betehette lábát rövid emlékezetű hódolóitól kísérve a teaházba, az áradat és a változás feltartóztathatatlan lesz. Nem telik bele 10 év, a teát így fogja használni a média, a formatervezés és minden még ki nem talált egy kattintásos marketing eszköz. Rikyu jóslata duplán beválik majd, anélkül, hogy az új generációk emlékeznének a nevére.

Ugrás az oldal tetejére