Matcha   koicha

A koicha a teaszertartás teája, egy több, mint 1000 éves teakészítési mód. Sokszor szokás arra hivatkozni milyen régi, legendáriumokba vesző a tea köré szerveződő tudás, de azt a legtöbbször elfelejtjük, hogy a tea bár a múltban gyökerezik, de ugyanúgy állandóan változó tapasztalat, mint bármilyen más gasztronómiai, vagy művészeti, kézműves ágé. A Tang dinasztia préselt, főzött teáiból mára nagyon kevés maradt, legjobban talán a koreai dok-cha hasonlít rá. Az azt követő Song dinasztiabeli porrá őrölt tea viszont máig fennmaradt a chanoyu örökségében. Természetesen ez a tea is csak hasonlít a régire, de a pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy kevés olyan forrás van, aminek alapján biztosan kijelenthetnénk, hogy öt, vagy hatszáz évvel ezelőtt milyen volt a porrá őrölt tea. Azt azonban tudjuk, hogy a chanoyuban máig kikristályosodott teakészítési módszerek a nyers, sűrű ízektől a mai kifinomultabb, fogalmazzunk úgy, hogy finomabb trendek felé haladtak. A régi teák erősebbek, sokkal erősebbek voltak, mint a maiak, részben a feldolgozás nyersebb színterei miatt, részben az ízlés is ezt diktálta. Másrészt erejében és rögösségében jobban megfelelt a tea=orvosság koncepciónak. Innen már érthető, hogy a teaszertartás teája a XV. századig szinte kizárólag sűrű módon elkészített koicha volt, a teaszertartás temae előadásainak túlnyomó többsége pedig még ma is sűrű, sötét koicha. A koicha viszont nehéz műfaj, eszközeiben és a teában is, ezért paradox módon, aki ilyen-olyan formában, turistaként, tanulóként, kíváncsi szemlélődőként találkozik a japán teaszertartással, az szinte biztosan nem koichát fog látni, a koicha megmarad az igazi tea emberek teájának. A teába lassan beleszerető teakalandoroknak, kíváncsi kezdőknek minden teával kapcsolatos elképzelésük rommá porlad, amikor először koichát isznak. A koichát nem lehet inni, legfeljebb hörpölni. Koicha 濃茶 azt jelenti sűrű tea. A koicha olyan sűrű, hogy a végét legfeljebb ki lehet kanalazni a csészéből, magától nem folyik ki.