Shincha   első   tea   2009

Shincha Kin

A shincha, amint azt már többször elmondtuk se nem több, se nem kevesebb, mint egy alázatos, két kézzel átnyújtott, két kézzel átvett ajánlás. Nincs olyan cég, aminek megérné shinchát, vagy nyers teát, arachát árulni, Marukyu Koyamaen hivatalos árlistáján nem is szerepel egyik sem. Ezek nagyon kis tételek, összesen pár tucat killónyi tea, amit a levél értékéhez képest közepes áron kénytelenek értékesíteni, a legjobb anyagból. Szóval a shincha nem üzlet, ezért aztán vannak kifejezetten shincha ültetvények, kistermelők szolgálják ki a nagyokat, akik saját címkét nyomnak rá. A shincha a szezon ajánlása, "nézd, ilyen lesz idén a tea. "

Nem illik rá semmit mondani, sőt biztató köszönet jár érte. Az évjárat úgyis olyan, amilyen, a termelő pedig biztosak lehetünk abban, hogy mindent megtett, hogy a legjobbat hozza ki abból, amit a természet nyújtott. Az idei év nem volt kegyes, miközben Kyuusun extra termést hozott, addig Ujiban, Shizuokában a szedést 1 héttel halasztották el, az utolsó két hét pedig a hideg elleni küzdelemről szólt. "Maa, maa" - "nem rossz", mondták eufemisztikusan, amikor rákérdeztünk a végeredményre.

De nézhetjük másképp is. Tavaly sok-sok év legjobb termése jutott, olyan tea, ami ma is gondolkodásra sarkall. Az új shincha előtt mégegyszer kibontottam az ittmaradt régit, egyik tea sem a Kin, sem a Gin nem gyengült, inkább elmélyültek árnyalatai. Izgató és izgatott zsibongó teák voltak. Még fél évig tovább ihatók. Fölösleges tavalyhoz mérni, azt, amit idén kaptunk. A Kin a gyokuro szerű shincha (bár deklaráltan nem az), nyugodt, kiegyensúlyozott, selymes. Közepesen hosszú, minden felöntésre azonos, amolyan gentleman karaktert mutat. A Gin a tavalyihoz hasonlóan vagány, szúrós, hosszúlépés, ami sokszoros felöntésre biztat és mindig képes az előző felöntés hangulatát megidézni.

Shinchából gyártott matchát, ún shinmatchát én nagyon kevés termelőtől kaptam, ez biztosan egészen különleges élmény. A tavalyi tea nagyon nagy formát mutatott, fél évig tovább bontogatta szárnyait, aztán tavaszra már elsimult és kihunyt. Az idei shinmatcha Kin a hagyományos Uji matchák vonalát idézi, némi, halvány domborulattal, a teste tökéletesen sima, sehol lúgos kiszögellések, fanyar megnyilvánulások, őszinte, édes frissesség. Itt is jól érezhető a tavalyi csúcsév utáni halványulás, de egy pillanatra sem merül fel panasz, vagy fintorgás. A Gin -ezüst fokozatnak itt is könnyebb a dolga, szabadjára engedett pörgő frissesség árad a teából.

Végül is ezek azok a teák, amelyeknél nem hasonlítunk, nem szállnak metaforák az ég felé, csak előkészülünk, felöntünk, megkóstolunk és hálát adunk, hogy még mindig itt vagyunk és teát kaptunk.

Sayonara さよなら。

Az ég legyen veletek

Nem virtuális kóstoló erre