Március 15-én háromnapos ünnep veszi kezdetét Kyotóban. Az ünnep neve Seiryu-e. A résztvevők egy sárkánnyal vonulnak fel, megkerülik a Kiyomizu templomot és mindenkinek békét kívánnak. Kiyomizu jelentése tiszta víz A templom fő terében az Otowa-no-taki forrásnál bárki megízlelheti az lebukó vízesés ízét. Úgy tudni, hogy egy sárkány, amely Kannon, a Kegyelem Istennőjének földi megtestesülése, minden éjje leszáll az egekből , hogy kortyoljon egyet a forrásból. Ennek a sárkánynak az eredete az a kínai taoista mítosz, mely szerint négy mítikus, isteni eredetű és képességű lény őrködik a négy évszakot jelképező négy égtáj felett.
- Ezek qinglong , Japánul seiryuu, a türkizkék sárkány, a Kelet kapujának őrzője;
- a fehér tigris: baihu , japánul:byakko a nyugaté,
- a vörös főnix: zhuque , vagy:suzaku délre vigyáz,
- míg a fekete harcos: xuan wu , japánul: genbu északra figyel egy kígyófejű és farkú teknősbéka formájában.
A négy alakot a korai Han korszak idején kezdték együtt ábrázolni shishin japánul shijin néven (a négy égtájat vigyázó). Az évszakváltásoknak megfelelően minden égtáj és az arra ügyelő mítikus lény egy-egy csillaglépnek felel meg, de ez a mitológiai kör nem az állatöv része. A sárkány, a főnix, a tigris és a teknős ebben a vigyázó szerepben síremlékeket díszít szerte Ázsiában, őrködve a meghaltak eltávozott lelke felett. Seiryu nem az uralkodó, mindenre lecsapó sárga uralkodó, császár-sárkány. Ő egy türkizkék sárkány. A kék sárkány kanjija zöldet-kékeszöldet jelent. Ugyanaz a szín, ami megcsillan a zöld wulongok istennőjének könyörületes szemében. Seiryu azoknak a szanszkrit eredetű kígyószerű lények leszármazottja, amelyek a buddhizmus védő figuráiként funkcionálnak. A tavaszi sárkány a yang princípium, gyakran szerepel felhőktől és víztől körülvéve és abba a sárkánycsoportba tartozik, melynek tagjai a szél és víz fölött uralkodnak, de ahogy felelősek ezek eljöveteléért, ugyanígy meghatározóak az elszabadulásukban is, a viharok, szélvészek és árvizek létrejöttében.
Ez a sárkány, szemben európai társaival semmilyen mértékben sem rosszindulatú, sőt az emberek boldogulását, a föld és a mezőgazdaság termékenységét szavatolja. A sárkány a kínai mitológiában nem víz, hanem fa jegyű ( a víz északról érkezik, hideget és veszélyt hozva, ezért a teknős fennhatósága alá tartozik). Japánban ellenben vízbe merül. A sárkánynak hét konstellációja (seishuku), vagyis hét olyan tagja, vagy tulajdonsága van, ami a hold fázisaival van összefüggésben:
- Su Boshi a szarv
- Ami Boshi a nyak
- Tomo Boshi a gyök
- Soi Boshi az udvar (szoba)
- Nakago Boshi a szív
- Ashitare Boshi a sarok
- Mi Boshi a rosta
Ezek a konstellációk viszont már egy-egy csillagképnek felelnek meg és nagy jelentőségűek voltak a mezőgazdasági munkák időzítésében. "Szent Márton bora"- mondjuk mi.
Seiryu teakontextusban egy másik, különösen fontos jelentéssel párosul. Kyushu szigetén, Kumamoto és Miyazaki járásban a sencha még koreai kiadásban él, mind elkészítésésben, mind szertartásában. Itt korábban jön a tavasz. Seiryu idején a senchát már feldolgozzák és a sencha sokértelmű jelentésének megfelelően nem gőzölik, hanem kínai-koreai módra wokban sütik. A kisméretű wokban történő enyhe, alig 50 Co-os sütést seiryu módszernek nevezik.
A mi teánk viszont nem ezért Seiryu, hanem azért, mert a sárkány jegyben született, de hogy a dolog nehogy egyszerű legyen, nem a fent ismertetett sárkány, hanem annak egy közeli rokona jegyében.
Egy név két ideogramm:
A Seiryu szokásos kanjija azt jelenti türkizkék sárkány.
A mi teánk Seiryuja viszont így néz ki:
Sárkány, de nem egyszerűen tavaszi, termékeny, oltalmazó, hanem erős, harcos, élettel teli sárkány.
De ha ilyen sárkány védelme alatt született, akkor milyen a tea? Ez a tea a senchák felső harmadába tartozó, önálló szertartásra érdemes, nem mindennapi recept. 70 Co-os vízzel felöntve ragyogó sárgászöld színű öntetet ad, intenzív, kandírozott sárgabarackos ízzel, de a kandírba némi só is vegyül. A só néha algaízbe csap át, végül úgy döntünk, hogy a tengerparton állunk egy gyümölcsösben és érett gyümölcsöket szedünk. A szél is fúj, mert néhány csésze után, ami ritka teljes, a szánkat, sőt a torkunkat is átjáró íz, erősen megszomjazunk. Rövid, szinte csak zárójeles megemlékezés is felbukkan az illat és ízkavalkádban a koreai ősökről. Összességében súlyos, de vidám, erős, de oltalmazó ízeket kapunk. Másnap könnyebbet kívánunk, de pár nap múlva eszünkbe jut a türkizkék színeket idéző erős sárkány és újra visszatérünk hozzá. Leheveredünk mellé egy tengerparti fa alá, megpaskoljuk kócos fejét és örülünk, hogy újra tavasz van. Mától kezdve, ha teával koccintunk, azt mondjuk: Seiryu!
|