AZ UTOLSÓ - ELSŐ TEA

 Bancha - tavaszra maradt ősz

 Maga a bacnha szó magát a teaszedést jelenti. A bancha, mint tea, az első szedésű teák hordalékteája. A tavaszi, legfontosabb első szedést (ichibancha) megelőzően, az ültetvények tél utáni karbantartásához tartozik az alsó levélréteg letakarítása. Ebben az értelemben eldönthetetlen, hogy a szezon első, vagy utolsó szedésének számít-e. A növény energiáját az új hajtásokba terelendő a tavalyi, tavalyelőtti, lenőtt, öreg leveleket szedik le és szárítják meg. A szárítás forró levegővel, vagy sütéssel történik. A bancha egyébként is elfáradt külsejű levelei a sütés után  avarszerű külsőt vesznek fel, mint a Shou Mei a kínai fehérek között, de helyenként meg is pörkölik, esetleg füstölik. Ennek alapján azt sem lehet meghatározni, hogy zöld, wulong, vagy fekete teáról van-e szó, hiszen nem sodorják, csak le (és össze)szedik és szárítják, így hát lehetne fehér, vagy zöld tea is. Banchát elsősorban olyan cégek árulnak, amik tömegteákat gyártanak, magas minőségű gyokuro ültetvényeken ezt a teát trágyaként a tea alá terítik. Ezekután abszurdnak tűnhet, hogy a bancha a tavasz legfontosabb teája, a nép itala. Olcsó senchák, palackos teák és bancha jut a legtöbb asztalra, nem gyokuro, vagy kiállításra való sencha.

 Ennek nem elsősorban pénzügyi okai vannak, hanem logikus és természetes szokás. A japán ember életét meghatározó évszakokat is újabb évszakokra tagoló életritmusban a bancha a megújulás teája, a testet a teához hasonlóan karbantartó, salakanyagoktól megszabadító kúra része. A bancha koffeintartalma alacsony, lúgosít, méregtelenít, kiemelkedően magas az öntetben a kalcium és más teáktól eltérően a cink és magnézium, továbbá vas és A vitamin tartalom. Ezért (és persze az ára miatt) szerepel makrobiotikus diéták receptjeiben. A témában elég nagy összevisszaság uralkodik, banchaként azonosítanak és árulnak pörkölt szárteákat, és nyár végi kawayanagi teákat, de van aki banchaként emlegeti a hojichákat is. Ez még akkor sem igaz, ha mindkettő a klasszikus tea szezon végén kerül terítékre. A bancha még a hojichától is lemarad időben. A bancha ideje február-áprilisban van. 

 Elkészítése sok fás állagú teához hasonlóan főzéssel történik. Egy fél maréknyi teát (kb 8-10 gramm) tegyünk 1 liter tisztított vízbe, forraljuk fel és hagyjuk kb. öt percig forrni. Vegyük le a tűzről és hagyjuk további húsz percig lefedve állni. Ezután szűrjük bele egy hagyományos teáskannába és fogyasszuk egész nap, ízesítés nélkül. Pörkölt tea lévén az íze a hojicháéhoz hasonlít, de attól jóval édesebb és visszafogottabb. Mindenesetre semmilyen bántó jegyet nem hordoz, kifejezetten finom, üdítő tea. A füstös változat már combosabb, azt szivarozó apókák, vagy sok vihart megélt anyókák szeretik.

 A banchát nem szabad sem lebecsülni, sem túlértékelni. A téli nélkülözésben elfáradt test olcsó tonizáló itala, amit jegesen, vagy édesítve is szeretni fogunk.