GYOKURO - A TEAÚT EGYIK VÉGE, avagy nemesek nemes teája

A gyokuro alapteáját ugyanúgy termesztik, szedik és dolgozzák fel, mint a tenchát, a matcha alapanyagát. Két kis, de fontos különbség van;

 - az első, hogy a szedés nem tiszta rügyekre korlátozódik, hanem FOP, tehát rügy és két rügylevélre terjed  ki. A másik, a feldolgozás során lényeges különbség a többszöri, gépi, vagy kézi sodrás. A sodrás a sencha elv szerint történik, ami tűhegyes, valószínűtlen vékony levélhegyeket eredményez. Létezik ugyanakkor egy kevésbé sodrott, inkább a tenchára emlékeztető, lapos, törmelékes levélváltozat is.

Ettől eltekintve a gyokuro ugyanúgy 20 napig árnyékolt ültetvényen nő, ugyanúgy rügytea, ugyanúgy gőzölt tea és legtöbbször ugyanúgy megszabadítják a levélszáraktól és az erezettől, mint a tenchát.  Mégis, a matcha és a gyokuro, bár látszólag hasonló módon keletkeznek, mégis egy út két vége. A matcha többszáz, sőt majd ezer éves hagyományra tekint vissza, míg a gyokuro alig másfélszáz éve jött a világra, egy a matchától kiinduló, sok-sok teafajtán át leírt fejlődés utolsó állomása.  Ha gyokurót iszunk, egyszerre iszunk matchát és mindenféle más, sodrott, leveles zöld teát.     A gyokuro története a sodrott, leveles, gőzölt teák megjelenése után 100 évvel, 1835-ben kezdődött Uji Ogura kerületében. Addigra a sencha sokfelé elterjedt, népszerű tea lett, az pedig, hogy matchaszerűen termeljenek leveles teát komolyan fel sem vetődött. Teljességgel értelmetlen a méregdrága portea alapanyagot a köznép által is használt leveles teává feldolgozni. A gyokurót először a Yamamotoyama család hatodik iemotoja, Yamamoto Kahei készítette el, majd több, Ujiban élő teakészítő család kísérleteiben vált véglegessé a módszer.  Állítólag az öntet ragyogó zöld színére utaló nevet is ő adta neki  (jádezöld csepp).