chashaku teaszedő
CHASHAKU TEASZEDŐ
 Hogyan készül a chashaku? - klikkeljen a képre, vagy feliratra
A XX. sz. elején egy ismert japán teaesztéta Takahashi Soan egy addig féltve őrzött teaeszközökből álló kollekciót adott át egy amerikai gyűjtőnek. A gyűjtő a kollekció átvizsgálásakor csupán egyetlen tárgy árát sokallta, egy bambusz teaszedő volt az; egy chashaku. Amikor megkérdezte, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen egyszerű "fadarabnak" ilyen fontos esztétikai, művészeti és történelmi jelentőséget tulajdonítanak, Soan azt válaszolta:
"Nyilvánvaló, hogy első látásra a chashaku nem több egy sima bambusz pálcánál, mégis ez a legfontosabb teaeszköz. A Tea Útja a japán történelem és tradíció 500 éves történelmét karolja át és ezen belül a chashaku olyan eszköz, amit a teát ma is gyakorló mesterek és egyszerű teakészítők is gyártanak. A tsutsu, a chashaku tokja a készítő nevét is magán hordja, így a chashaku egyszersmind személyes eszköz és műalkotás. A chashakunak ezentúl saját neve is van, ami elárulja készítőjének stílusát, tea-világnézetét. Így antik tárgy lévén túl azon, hogy értékét meghatározza kora és használóinak történelmi becse, a chashaku olyan eszköz, melynek rövid akciója a teaszertartásban szimbólumok, személyes és történelmi tradíciók sokaságát idézi meg.”
|
|

Modern konyhai eszköz
|
A chashaku, teáscsészék és kiállító standok között elsőként érkezett Japánba a Kamakura korban. Egy kolostor számadása így ír a kor vége felé: "a kontinensről újonnan érkezett teaeszközök; elefántcsont teaszedő, bambusz teaszedő… stb"
.Ahogyan azt a korábbiakban már említettük, a teát kezdetben gyógyító hatása miatt használták, majd a kolostorok szűk teréből lassan, mint különleges, gyógyító erejű, divatos luxus kezdett elterjedni az arisztokrácia tagjai és a harcosok között. A koicha otthonául zolgáló teatartó (chaire), annak belülről aranyozott fedele és a kezdetben fémből, aranyból, elefántcsontból készített a chairéből a teát orvosságként, kis adagokban kiemelő teaszedő chashaku egyaránt ezt a medicina jellegű leszármazást erősíti. Extravagáns időtöltésként a tea tigrisrajzokkal, finom selyemfestményekkel díszített szobák falai között ragyogó környezet ragyogó tárgyai által nemesült, nem csoda, hogy ebből az időből a japán tea útja a kínai instrukciót követte: „ a legjobb chashaku aranyból készül”. A nyolcadik Ashikaga sógun Yoshimasa a Higashimaya kor finom úri kultúrája után hirtelen kanyart rajzol erre az útra, amikor teamestereként a Nara szerzetes Murata Shukot fogadja fel, aki a mai chado alapjait lefektetve először nyúlt hozzá radikálisan az addig csak luxuscikkekként gyűjtött és csodált teaeszközökhöz. Ekkor történt, hogy a teával foglalkozó emberek saját chashakut kezdtek készíteni és tény, hogy mind Yoshimasától, mind Shukotól fennmaradtak eredeti, bembuszból készült teaszedők, bár azt ma már nem tudjuk, hogy maguknak, vagy esetleg egymásnak készítetették-e. A Shuko és Rikyu közt eltelt száz évben élt és a későbbiekre is nagy hatást gyakorló chashaku mester Shutoku volt. A Yamanoue Soji Ki a kor legfontosabb teaforrása említést tesz Shutoku zsenijéről és arról is, hogy maga Oda Nobunaga Nagyúr is Shutoku chashakut használt.
|
|

Balról: chashaku bambusz teaszedő, tsutsu teaszedő tok, teaszedő tok ház
|
Takeno Joo-tól kezdve a teamesterek, teával foglalatoskodó emberek bevett szokásává vált, hogy saját chashakut és annak tartódobozát, tsutsut faragtak. Ebben az időben még nem alakultak ki szabályok, követendő stílusok ennek az egyszerű teaeszköznek az elkészítésére. Modellül a Song dinasztia kínai chasaji teaszedői szolgáltak, amiket kézenfekvő módon bambuszból faragva kezdtek utánozni, ezt hívták sasa-no-ha (bambuszlevél), vagy chahyo (teatök) formának. A teaszedőkön ekkor még nem volt csomó, legfeljebb a hosszabb példányok végén, az első ilyen példány Takeno Joo nakabushi (középső csomós) teaszedője volt. Ezt finomította mai formájába Sen no Rikyu. Rikyu, mint a teaszertartás részleteinek rendezője, irányának meghatározója központi szerepet adott a teaszertartásban a csészének és a teaszedőnek. A chasaku Rikyu idejében kap véglegesen tokot és dobozt és ő találja ki azt is, hogy a tárgy nevet kap, bár ez kezdetben ajándékozással kapcsolatos név. Titokzatos poétikai és közvetlen, nyilvánvaló utalások váltakoznak a chashaku keresztelők során. (Akebono – naptörés, Hototogisu – kakukk)
A jól ismert Rikyû anekdoták egyike arról szól, hogy Rikyû egy chashakut ajándékozott Seta Kamon nevű tanítványának. Kamon épp akkor vásárolt egy széles, nagy koreai teás chawant és megkérte mesterét, hogy keresztelje el, mire az azt mondta: „Mizuumi” (tó) és ehhez készített neki egy hosszú chashakut, amit „Seta”-nak nevezett. (Seta városánál volt a Biwa tavon egy híd.) Az is jól ismert tény, hogy önkéntes halálának elrendelése után Rikyu két chashakut faragott. Az egyiket, amit később „inochi” (élet) néven neveztek Sansainak adta, a másikat, a „Namida” (könnyek) nevűt Furuta Oribe kapta. Fiának Sen Sotannak az idejétől kezdve általánossá vált a chashakuk "megkeresztelése".
|
|

Sen no Rikyu teaszedője: "Amikor Terajit meglátogattam" |
Rikyu chasaku stílusa kerüli a kiugró, látványos elemeket, lágy íveivel, hosszával, meleg színeivel nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugároz. Ezt a chashakut egy Terada nevű úrnak készítette, az ő nevéből és a "mairu", meglátogatni szóból jön az eszköz neve. A dobozon legfelül (a képen balra) egy körben egy jelzés "eki" Rikyu aláírása. |
|
A nevek megértése nem könnyű, sokukat ma már el sem tudják olvasni és eredetük is nagyon szerteágazó és személyes. Erre jó példa a Rikyû ükunokájához Sensohoz (1622-1697) köthető "Nemonogatari" (hálószoba) chashaku pár, aminek tokján a következő felirat áll: "Mert a bambusz Minoból s Omiból való" A név eredete egy régi mese, ami egy Mino és Omi tartomány határán álló ikerházról szól. Ebben a két egymásnak épített házban a két család hálószobája között egy kis nyílás volt, s a két család gyermekei ezen keresztül mesélve szórakoztatták egymást. Ezek a chashakuk aztán jónéhány esküvőhöz kapcsolható szertartáson vettek részt, amin különös jelentőséget kapott születésük története. A nevek tehát származhatnak elbeszélő művekből és költeményekből, noh és kabuki történetekből, évfordulóval kapcsolatos eseményekből, gyakran bukkannak fel évszakokhoz, növényekhez, népművészethez és történeti tényekhez kapcsolódó nevek. Mivel ezek sokszor megfejthetetlenül személyesek, vagy talányosak, a vendéglátó feladata az, hogy bemutassa a chashakut a vendégnek és megvilágítsa, miért ezt választotta. A vendéglátó felfedi és átlényegíti a tárgy nevének jelentését.
Az Urasenke központban őriznek egy másik antik chashakut, aminek "Nisenrigai" (kétezer mérföld) a neve. A teaszedőt Shimizu Dokan (1666-1737) a Sendai klán teamestere készítette barátjának, Kurihara Unsának. ők ketten egész fiatalkorukat együtt töltötték és együtt tanulták a teával való foglalaltosságot. Tanulmányaik befejeztével egyikük északra került, a másik jóval messzebbre, délen állt szolgálatba. Sok év elteltével Dokan kifaragta a chashakut és a holdnaptár nyolcadik havának tizenötödik napján, a fogyó hold napján elküldte barátjának. A teaszedő neve Haku Rakuten egy régi költeményéből való:
"Régi barátom szíve kétezer mérfölddel innét...."
|
|
 |
Sen Sotan: "hanshin" - Fél Test
Sen Sotan Rikyu fogadott fia révén unokája volt, aki nagyapja örökségének legfontosabb továbbvivője lett. Korai időszakában született teaeszközei szinte pontos másai a mester stílusának, a későbbi darabokban, Sotan korának előrehaladtával egyre nő a wabi elemek aránya. Ezen a darabon is jól láthatóak a meghagyott természetes sérülések, a doboz éleinek bevágása. A dobozon aláírásként a Fushin, Sotan teakunyhójának neve látható.
|
|

Elegancia
|
| |