Tana állvány teához
TANA ÁLLVÁNY TEÁHOZ
O-dana - Az eredeti Song dinasztiabeli széles teaeszköztartó állvány az eszközökkel
|
Van a tea világában egy régi, közmondássá vált tanítás, amit akkor szoktak idézni, amikor arról van szó, hogy mit, hogyan és hova kell kiválasztani a teaház berendezéséhez:
" A tokonoma az a tokonoma, a vendégek ülőhelye az a hely, ahova a vendégek ülnek, a tana pedig a tana."
A mondás tulajdonképpen a tea három fix, elengedhetetlenül szükséges pontjára világít rá, egyúttal filozófiai kontextusba is helyezi azt. Az érinthetetlen, csak csodálható, de ember által is reprezentált természeti szépség védett helye (tokonoma), a hely, ahol az emberek a lelküket felfrissíthetik (a vendégek ülőhelye), és a tana, az ember által készített asztal, állvány, polc, az emberi cselekvésben átlényegülő természetes forrás, a tea bemutató-helye. Temaeza az a hely, ahol a vendéglátó berendezi a teakészítéshez szükséges eszközöket. Ennek a helynek, sőt magának a teaháznak a legfontosabb dekoratív eleme ez az egyszerű állvány, a tana. A tana zavarbaejtő, filozofikus, tényszerű és szépséges. Megjelenése a teaház szimbólumokból felépülő terében az egyetlen kijelentő mondat, ez a lényegtelen kinézetű polc, vagy "hokedli" az egyetlen fix pont a teát átnyújtó szertartás bűvkörében.
"A teaházban mindent, a teaeszközök kiállításától a magának a teaszobának a méretéig a tana határoz meg." (Rikyu)
Az alábbiakban néhány tény, néhány szabály, néhány tana kivonatolt tana:
|
|
|
A tana (dana), más néven daisu, a teaszertartás egyik legelső, legfontosabb tárgya: azok közé a karamonok, drága, tengerentúli kincsek közé tartozott, melyek a Song dinasztia Kínájából érkeztek először Japánba. A daisu eredetileg a konyha része volt, egy egyszerű eszköztartó polc, a parázstartóval és a vízforraló öntöttvas kannával együtt a legősibb eszközök egyike, ami sokkal díszesebb kivitelezésben megjelenik az áldozati edények és a buddhista oltárok mellett is.
Lu Yu már a teakészítéshez szükséges eszközök között mutatja be, eképp:
"Az eszköztartó éppúgy készülhet alacsony ágy, mint polc formájúra. Ácsolhatjuk egyféle fából, esetleg bambuszból, vagy bármilyen bambuszszerû fából. Sárgaés fekete színû, felülete lakkozott, három láb hosszú,két láb széles és hat hüvelyk magas. Az eszköztartón elhelyezhetjük és rendben tarthatjuk valamennyi, a tea elkészítéséhez szükséges eszközünket."
|
|
|
Teaszertartás a sógunátusban. Az "udvari" teamester előtt egy o-dana, rajta a vízforraló, annak fedele, és a friss víztartó. Egy segéd épp a teával siet a vendégekhez. Choba Zu (Lovas kiképzés ) c. festménysorozat - 16. század vége Taga oltár, Shiga
|
|
A daisut eredetileg tanának hívták, ami állványt, vagy polcot jelent. Az első ilyen bútordarabot egy kaigu szettel (teljes teakészítő szett, vízmelegítő, víztartó, vízmerő és annak tartója, stb) Daio Kokushi zen szerzetes pap vitte Japánba 1267-ben, a Jingshani zen templomban, Xutang Zhiyounál tett tanulmányútjáról visszatérve. Ezt a fényűző daisut először Kyushu szigetén a Sofukuji templomban, majd Kyotóban a Daitokuji templomban helyezték el és először a hatodik Ashikaga sógun Yoshinori használta teakészítéshez.Őt követve Ikkyuu Soujun (1394-1481), később Murata Jukou (1433-1502), és Souami (1455-1525) vezette be a teaszertartás eszközei közé. A daisu jellegzetes shoin eszköz volt, nagyvilági, díszes, mesterien kivitelezett, lakkozott luxuscikk, tőle még drágább eszközök, dísztárgyak bemutató állványa. A teát a dobo, az elit, udvari esztéta és kultúrattasé mutatta be a nagyúrnak, ehhez pedig minden eszközt jól láthatóan, díszesen fel kellett vonultatni, ebben volt elengedhetetlen szerepe a daisunak. A kiállítás és a teakészítés formalitásai udvarian bonyolultak voltak, ebből sok átszűrődött a mai teaszertartásokba is. "Százezer szabály és formalitás szabályozza a daisu használatát..." - mondja Rikyu. Az eredeti daisu nem volt kis darab, mérete 88cm hosszú, 32cm széles és 67cm magas volt, akkora, mint egy mai, jól megtermett hi-fi állvány. (lásd a legfelső képet) Mivel az eredeti kínai daisu, amit a Daitokuji templomban őriztek túlságosan értékes volt ahhoz, hogy használják is, Jukou megépítette a saját tanáját, úgy, hogy annak felső részét csúsztatható ajtókkal zárhatóra tervezte.Takeno Jo'o (1502-55), a zárt szekrény részt felülről alulra helyezte át. A 4 1/2 tatami nagyságú yojouhan teaház kellékei között az eredeti tana túlságosan nagynak bizonyult. Ahogy ment össze a teaház, úgy szűkült a tana is. Végül Sen Rikyuu (1522-91) "nyitotta ki" a tanát és tervezte át egy légies, áttetsző, egyszerű, négylábú, nyitott, polccá, ez volt a kyuudaisu. |
Koko-dana friss víz tartóval. Az egyik legelterjedtebb dana féleség piros élekkel.
|
|
A daisu legelterjedtebb változata a ko-dana, azaz kicsi, egyszintes dana. Ez körülbelül feleakkora, mint az eredeti, luxus, shoin o-dana, s mint ilyen befért a klasszikussá vált teaház falai közé. A ko-dana elképesztően sokféle stílusban jelenik meg. Feladata a friss víz tartó edény, a mizusashi tárolása az alsó polcon, és az usucha teatartó edény, a natsume tárolása a felső polcon. Több tea előadás során a legfelső polcán pihen a vízmerő bambuszkanál (hishaku) és annak támasza a futaoki. A klasszikus tea elővezetésben tehát az állványra kerül minden az eredendő tisztasággal összefüggő, életet, egészséget adó tárgy. Nyáron, a furo évszakban a ko-dana a vendéglátó tatamijának jobb felső sarkába kerül, a vendégek felé eső oldalra, azok látókörébe. Ro teaszertartásban télen a tatami közepére kerül 16 sorra a tatami szélétől. Rengeteg, nehezen tanulható, de fontos szabály kapcsolódik ahhoz, milyen szertartások során, melyik dana, melyik víztartóval és más eszközökkel együtt használható. Miután létezik egy-; két-; három-; és négyemeletes dana is, zárt, nyitott, kerek, háromlábú, lakkozott és nyers fa kivitelű, ezeknek kiválasztása iskolától és szertartástól függ, ami meghatározza a velük való munkát, előadást is. A háromlábú dana nyitottsága miatt például a friss víztartót egészen az alsó polc legszéléig tesszük és ott a helyszínen töltjük fel friss vízzel (han dashi - félúton kifelé). Néhány fontosabb példa:
A legfelül látható daisu állványt erősen hivatalos, formális megjelenéseken szokás használni. Ezn a luxus kivitelű daisun a megjelenített eszközök összessége a so kazari, azaz "minden látható". Állami ünnepségeken, vagy más jeles alkalmakkor kerül elő.
Take dana. Murata Shuko, az első wabi teamester által bevezetett, a díszes shin-no daishutól elszakadó, de méreteiben még hasonló állvány. Császárfából (paulownia) készített csiszolatlan kivitelezésű példánya Rikyu egyik kedvenc, formális alkalmakkor használt danája volt. |
Takeno Jo'o részben zárható daisuja alapján készített állvány: jo'odana. Kizárólag ro szezonban (télen) használatos állvány. A legfelső polcra írásképek festéséhez használatos tárgyak kerülnek, esetleg egy kis váza virággal. Középen tartjuk a teatartó natsumét. A zárható rész jobb oldalára kerül a friss víz tartó edény (mizusashi), ami ebben a kontextusban szélesszájú edény kell legyen. Szertartás közben minden vizes dolog a bezárt részből kinyitva kerül elő. |
Úgy tartják, hogy ezt a danát is Takeno Jo'o tervezte a yojohan, a 4 és fél tatami méretűre csökkentett teaház terébe. Csupán a mizusashit rejti ez az áttetsző polc, aminek külső oldalait különböző motívumokkal szokás megtörni. Ez a kozama sukashi: a törékeny áttetszőség. |
Maru-Joku, avagy kerek tana. Az egyik legelterjedtebb egyszintes, azaz ko-dana. Rikyu kedvenc danája volt szintén csiszolatlan és kezeletlen császárfából. Általában fényes, fekete lakkozott formában használják, a frissvíz tartó kerül alulra, felül jobbra a teatartó, haránt, balra, keresztbe a vízmerő kanál, balra a kanál támasza a futaoki. Alig 35-40 cm magas. |
Araiso dana, áttört hullám, vagy egyéb motívum díszíti a részben zárt alsó részt. Urasenke XIV. |
Gogyo dana. Minden dana más és más stílusban egy-egy teamester kedvelt eszköze volt, ami köré felépült saját tea-tere és szertartása. Ez Gegensai danája, az egyetlen, amiben nem a friss víz tartó, hanem maga a víz forraló furo foglal helyet. Gogyo azt jelenti: Öt Elem. Mivel a szertartás szerint agyagból készült tűzteret kell használni benne, ezért az a föld, a dana maga a fa, a furo faszenes tüze a tűz, a vízforraló öntöttvasa a fém, a benne lévő víz pedig a tea vize, az ötödik elem. A tea talán a hatodik elem. Kb. 50 cm magas,a felső polcra kerül a teatartó, balra tőle a tatamira a friss víz tartó. |
Kuwa Ko joku. Ez a furcsa felépítésű dana mindig eperfából készül és a nagyedik generációs Urasenke mester Senso készítette, az ötlete a korabeli íjtartóból származik, aminek a polcai lyukazottak voltak a nyílvesszők befogadására. A nyilazás, mint zen gyakorlat erősen kötődik a teaszertartáshoz, így ezt a danát a Kisfiúk Ünnepén szokás használni. Középre kerül a friss víz tartó, alulra a használt víz tartója, felülre a tea. |
|
|
| |