A japán tea útján egymást érik a tanulságos, érdekes, időnként humoros történetek, legtöbbjük a nagy mesterek idejéből való és különféle gyűjteményekben jelentek meg, csakúgy, mint ez itt 1640-ben. Ezekben a történetekben gyakori motívum a drága teás eszköz fel nem ismerése, vagy tönkretétele, ami elegendő drámai feszültséget szolgáltat a tanulság kifejtéséhez és elraktározásához.
Az egyik, egy a tea világában nagyon ismert csészéről, a Tsutsui Zutsuról így szól:
Ez a koreai Ido-stílusú matcha teáscsésze ismert és kedvelt csészéje volt Toyotomi Hideyoshinak (1537– 1598), aki Tsutsui Junkeitől 筒井 順慶 (1549–1584), korának egyik hírhedt nagyurától (ekkor már Hideyoshi vazallusa) kapta. Egy nap aztán egy teaszertartáson egy kisinas Hideyoshi kíséretéből leejtette a csészét, ami öt darabra tört. A levegő mintha megfagyott volna, a jelenlévők mind féltették a balszerencsés fiút, Hideyoshi ugyanis hírhedten indulatos, hirtelen haragú ember volt, élet és halál ura. Ekkor az egyik vendég Hosokawa Yusai, az Ise meséi egyik fejezetét felidézve egy komikus verset improvizált, ami a következőképpen szólt:
"Tsutsui szép csészéje Öt darabra hullt Kár azért a finoman ívelt csészéért Minden az én hibám."
A vers mind formájában, mind szavaiban intelligens szójátékkal utal a japán irodalom egy ikonikus szép versére, az eredeti Tsutsui Izutsura, miközben a sajnálatos jelen eseményeit jeleníti meg.
Javítás, vagy új mű?
Az Ise meséi (伊勢物語 Ise monogatari) egy Waka versgyűjtemény a IX. századból, ami a Heian korszak gazdag elitje kiemelkedő művészeti örökségének darabja. Az udvari miyabi esztétika fő témái ekkor égnek be a japán köztudatba - a természeti szépségek tisztelete, a veszteség elfogadása, az emlékezés.
Japánul:
Tsutsui zutsu itsutsu ni wareshi idojawan to ka oba ware ni ohi ni kerashina
“A termetünk a kút kávájához mértük S az immár alacsonyabb tőlem A régi jel, mióta nem láttalak."
Az Ise meséiben szereplő vers (a 23. versszakban szerepel) egy híres, mondhatni emblematikus noh színházi darabban is tovább él: Ebben egy fiú és egy lány párbeszédét halljuk, amint szerelmüket teszik próbára:
筒井筒 井筒にかけし まろがたけ 生いしけらしな 妹見ざる間に らべこし ふりわけ髪も 肩過ぎぬ 君ならずして 誰かあぐべき 風吹けば おきつ白波 龍田山 夜半にや君が 一人越ゆらん "A kút fa karimája, aminél én kisebb voltam, amikor utoljára összemértük termetünket De míg nem voltál itt, már túlnőttelek. És megmértük a hajunk hosszát és az enyém már a vállamon is túlér, S ha nem te, hát ki fogja megkötni? A Tatsuta hegy alatt morajlik a tenger és üvölt a szél. Az én férjem olyan férfi, aki ilyen viharos éjjen mássza meg a Tatsutát."
Ise meséi. A panelen jobbra középen a kútkávás jelenet.
Az improvizált vers finom szójtékban idézi meg mindkettőt:
- a csésze eredeti tulajdonosának neve (Tsutsui), - a csésze öt darabra hullt (izutsu), - a kút kávája (tsutsuizutsu) - mindeközben minden burkoltan a csésze stílusára és formájára utal (Ido, ami egy híres forrás is)
A történet szerint Hosokawa Yusai zseniális improvizációja derültséget eredményezett és feloldotta a drága darab eltörése nyoméán keletkezett feszültéget enyhítve Hideyoshi haragját is. Azóta a csésze neve Tsutsui Zutsu. A csészét finom munkával összeragasztották és generációkon át folytatta karrierjét, mígnem ma Japán Fontos Kulturális Örökségének egy darabja.
az eredeti csésze
A vers és a történet csupán példa a tea útján mindennap előforduló eseményre, amikor egy-egy emlékekben, vagy anyagilag is drága darab széthullik és megkíséreljük restaurálni. Ennek sok jelentése van. Egyrészt az anyagi világ drága, vagy kevésbé drága dolgaihoz nem ragaszkodunk, ami tönrement, annak tönkre kellett mennie - és mégsem. Ma, amikor a sokszoros újra-, és túltermelés következményeivel küzdve saját szemetünket sem tudjuk felemészteni és elhelyezni, helyes, ha az eltörött régi darabot megpróbáljuk restaurálva tovább használni.
Másrészt viszont a tea útján alapvető érték minden élő és élettelen Buddha lét tisztelete, beleértve a tárgyakat, legyenek azok természetes, vagy ember által készített dolgok. A balesetet szenvedett tárgy restaurálása ennek nagy értékű jele, aminek külsőségekben is jelét adja a restaurálás japán-koreai-kínai módja aKintsugi (金継ぎ- arannyal összeilleszteni). Ez a ma japánnak tetsző eljárás valójában kínai eredetű és széles körben használatos minden távol-keleti kultúrában, ma pedig már nyugaton is.
Maga az eljárás egyszerű és egyszerű anyagokkal dolgozik, leginkább természetes gyanta alapú ragasztókkal, főképp lakkal és finom aranyporral. Ami már egy kicsit nehezebb, odafigyelést, gyakorlatot és tapasztalatot igényel, maga a javítás esztétikai minősége, mert ugye ragasztani - így, vagy úgy - mindenki tud. Miután a ragsztáshoz használt lakk az urushi megszáradt, a csésze, vagy kanna már használható lenne, de ezután (egy kis polírozás után) kerül rá a szintén lakkban elkevert aranypor, ami szándékosan elnagyolt formában emeli ki a javítás vonalát, új textúrát (tájat - keshiki) adva az eredeti kerámiának. A csésze újra ragasztása ebben az értelemben tehát nem restaurálás, hanem új darab életre hívása. Ezért mondják kissé erőltetetten, hogy az új szebb, mint a régi. Lehet, hogy tényleg szebb, lehet, hogy csak az öröm teszi azzá, hogy folytathatjuk a tea együtt készítését.
Természetesen az egész processzus az elmúlt idő megragadása és végtelenné tágítása, valamiféle antropologizált isteni mű, aminek segítségével az ember úr lehet a múló időn és egy szűk határon belül (15 generáció) ez igaz is. Ez az időt nagy ívben átfogó együttérző érzékenység japánul a mono no aware, az elmúlás iránti fokozott érzékenység pedig a teában a wabi- sabi. A mono no aware a javítás aktusából a gyengédséget , a megértést, a wabi sabi az eltörés esztétikai jelentőségét hangsúlyozza. Egy dolog azért mindezek mellett nem dicséretes - a csésze szánt szándékkal való eltörése, csak azért, hogy utána szépen megjavíthasd.
Online teabolt
Nyitólap
