Levél   teát   gyakorlóknak

Murata Jukō

Levél a szív mesteréről

Jukō Kokoro no Fumi

Furuichi Harima szerzetesnek

   Semmi sem akadályozhat meg jobban a tea útjának gyakorlásában, mint az önelégültség és az önnön magunkhoz való ragaszkodás. Egyformán elítélendő ez irigylésre méltóan képzett úgy a tapasztalt tea rajongók, mint a lenézett kezdők esetében. Az úton a gyakorlottat, a tökéletest kell keresni, lesni minden elejtett szavát és sosem szabad elmulasztani a tapasztalatlanabbak tanítását.

  Minden szempontból elengedhetetlen ezen az úton az eredeti szellemet hordozó, natív teás dolgok és a kínai chadoguk közötti határ feloldása. Ez valóban életbevágó, különleges figyelmet érdemlő szempont.

   Manapság a még csak kezdő tea gyakorlók a hideg és elszáradt (hie-karuru) érzés kifejezésére, megjelenítésére Bizen és Shigaraki rusztikus tea tárgyait veszik kezükbe anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne értelmükről és azzal vágnak fel, hogy azok „minőségiek” és „magasabb rendűek", sőt "érettek”, ami összességében elmondhatatlanul abszurd.

 Az „elhervadt” azt jelenti, hogy ragyogó teaeszközök birtoklása és megtapasztalása után, teljes mélységében megtanulva azok értékelésének módját, a tea útját gyakorló ember eljut egészen az alapokig, a szív és tudat mélyére, ahol már képes a fejlett, a haladó, az érett, bölcs tiszteletére. Mindez együtt fog ezután manifesztálódni a „fagyott” és „kiszáradt” (hie-yase) írásjelében, ez ad erőt az úton…

Akinek nincs lehetősége, hogy kifinomult eszközökkel foglalkozzon, vagy ilyeneket gyűjtsön, az ne is próbáljon versenyre kelni másokkal a gyűjtésben. Használja azt, amije van.

 Ellenben, és sokkal inkább, bármennyit is foglalkozzék önmaga művelésével a tea útját gyakorló tanítvány, önmaga elfogadása lesz döntő jelentőségű. Elegendő arra emlékeztetni, hogy az önelégültség és az önmagunkhoz való ragaszkodás jelentik az igazi akadályt az úton. De az út ugyanúgy elérhetetlen marad, ha nincs elegendő önbecsülésünk. Ahogy a mondás tartja: A szív mestere legyél, ne pedig mesterkélt szívű - a régiek tartották így.

A címben szereplő kifejezés forrása több kora középkori szövegben megtalálható, ilyen az Ichigon Hōdan, ami a csalódások feldolgozásával kapcsolatosan említi a következőképpen:

„Ha valóban a túlvilágra vágysz, minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell erősítened önmagad számára az ittlét átmenetiségét  és sose add fel a szívedet; ne kötődj tudatoddal  ennek a szamszarába vetett világnak a dolgaihoz. Ahogy a Nirvana (szutra) mondja:  Légy a szíved és elméd mestere (tanítója), ne pedig a mester, aki a szívhez és elméhez kötődik.