A tea, mint filozófia - Japán Tea, a japán teák oldala

A tea, mint filozófia

A tea történelem során betöltött funkcióit tárgyalva láthattuk, hogy a natív, a teával együttélő etnikai csoportok világrendjén kívül mindegyik elsődleges teakultúra ebben az előzőekben ismertetett, a változás misztikus filozófiájára épülő rendszerben interpretálódott. Legegyértelműbben éppen a cikk elején idézett LuYü amúgy igen száraz és lényegretörő leírásában bukkan föl minduntalan a buddhista elemekkel tarkított taoista interpretáció. De a teát Japánban meghonosító Eisai traktátusát is, ami már címében is kifejezetten a tea élettani hatásával foglalkozik (kissá yôjôki : az egészség megőrzése a teaivás által ) minden ízében áthatja az öt elem, az öt változó világrendje. A japán tea történelmének felidézése során már ismertettük az írás egy részét:

"...Először is: a máj a savakat kedveli, a tüdő a csípős ízt, harmadjára a szív a keserűhöz vonzódik, míg a lép az édeset szereti. ötödjére pedig a vese a sós ízek megszállottja. Ezen túl: ez az öt szerv megfelel az öt elemnek (fa, fém, tűz, föld, és víz), valamint az öt égtájnak ( kelet, nyugat, dél, a centrum és észak) Ezek a szervek éppen ennek az érzékiségnek a révén különböznek egymástól. Ha egy szerv egyoldalúan nagy mennyiségben részesül a számára kedvező ízben, akkor túlságosan is megerősödik, a vele szomszédos szerv pedig meggyengül, s végül mindkét szerv betegségek áldozatául esik. A felsorolt ízek, mint a savas, csípős, édes, vagy sós könnyen elérhetőek, ezért gyakran élünk is velük. Nem szívesen vesszük megunkhoz viszont a keserű ízt hordozó dolgokat, és a látszat ellenére nem is egykönnyen elérhetőek. Ebből következően, bár a négy szervünk erős lehet, végül éppen ez lesz az oka annak, hogy szívünk megbetegszik. Ha a szív beteg, az összes érzék és az összes íz összetűzésbe kerül vele. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a beteg mindent kihány és alapjában véve képtelen táplálkozni. Ha az ilyen betegségben szenvedő ember teát iszik, a betegsége elillan. Az olvasónak is tudnia kell, hogyha a szív beteg, a beteg ember izmainak és bőrének színe sem egészséges, az élet pedig jelentősen megrövidül. Mi, japánok, nem eszünk keserű dolgokat. Csak a nagy Földön (Kínában) isznak az emberek teát és ez az oka annak, hogy ott az emberek nem szenvednek szívbetegségben és jóval tovább élnek. A szív a négy fő szerv ura......

..... A tea a legfontosabb a keserű ízű dolgok között. A keserűség az ízek ura – ez az elsődleges íz. Végülis ez az oka annak, hogy a szív vonzódik ehhez az ízhez. Ha fizikailag gyenge vagy és beteg, a szíved nem bírja a küzdelmet és előbb-utóbb megszűn dobogni. Ha viszont gyakran iszol teát, tele leszel életerővel.."

A (zen) buddhizmus korai története voltaképpen nem más, mint a taoista szövegek buddhista magyarázata és mint ilyen az öt változó rendszerét egész történelme során magával hordozza. A tea zen filozófiájának legtisztább megjelenése a Nanpo roku, Sen no Rikyu poszthumusz tea jegyzeteit tartalmazza, amit Nambo Sokei, Rikyu tanítványa, egy zen mester vetett papírra több, mint 100 évvel Rikyu halála után. Ez a minden részletében zen -wabi traktátus a következő szavakkal kezdődik:

"Ha van elég menedék, a tető nem ázik be és van ennivaló, ami megment az éhezéstől. Ez a Buddha tanítása és a tea útja alapvető célja is. Először is vizet hozunk és tüzifát gyűjtünk. Ezután vizet forralunk és teát készítünk. Miután egy részét Buddhának ajánljuk, kiszolgáljuk a vendégeket. Végül, magunknak is készítünk. Füstölőt gyújtunk és virágokat rendezünk el.. Midezzel azt mutatjuk meg, amit Buddha és a patriarkák tettek. Mindezek révén az ember elérheti önnön megértését."

A tea készítésénél, mind a kínai, a koreai és a japán szertartásokban is víz az első elem, a vendéglátó először vizet gyűjt a teához, a vendég első aktusa, hogy használja ezt a vizet, kívül-belül megtisztálkodik vele, majd a teához is használja. Ezért vizes mindig mindkét teakultúrában a teaházhoz vezető út, különösen pedig a roji, a japán teakunyhó girbe-gurba kövezett, állandóan vízzel locsolt ösvénye. "Ez a víz arra való - mondja Rikyu – hogy a vendég levesse magáról a kinti világ porát." A Nampo Roku egy következő fejezetében ( Oboegaki) így folytatja:

"Legyen a szertartás reggel, vagy akár éjjel, használj hozzá mindig hajnalban mert forrásvizet. Ez hozzátartozik a tea-ember, a vendéglátó alapvető feladatához, jelzi figyelmességét, hogy annyi vizet gyűjtsön, ami reggeltől éjszakáig elegendő. Csak azért, mert a szertartást este, vagy éjjel tartják, az nem jelenti azt, hogy délutáni vizet szabad használni hozzá. A napnak ebben a részében alkonytól éjfélig a yin uralkodik, a víz szelleme leülepszik és mérgek jelennek meg. A hajnali víz a yang ébredése, amikor eredeti szelleme megfogható, „ez a forrás virága”.

Az ilyen víz életbevágóan fontos a teához és nagy odafigyelést és szakértelmet kíván a teával foglalatoskodótól. Az öt változó, az öt elem rendszerében a nap ugyanolyan szakaszokra tagolható, mint az év, ezért a vizet igen korán, ha lehet leginkább a tigris óráiban (hajnal 3 és 5 között) érdemes a forrásból gyűjteni. A tigris (ugyanúgy, mint az év első hónapjaiban) mozgást jelent, ez a fa elem kezdeti fázisa. (Más összefüggésben a tűz elem első fázisát is jelentheti), így a tigris óráiban gyűjtött víz nem más, mint a yang szellem által létrehozott és uralt víz, a teához pedig erre van szükség. A víz az 1-es számhoz tartozó elemként a legkényesebb, az első elem, ami első elemként jön létre az Univerzumben és a lét első, legfontosabb eleme. Ebben az összefüggésben a megtisztuláshoz és teához vett víz a legelső elem, amit a vendéglátó, mint közvetítő, „médium” a gondjaiba vesz és belőle életet adó italt készít.

Az öt elem rendszere a koreai szertartásokban és a gong fu chában is tetten érhető . Három lábon áll az Univerzumot modellezve a kínai tűzhely és hamutartó is, de három lábúak az innen csak kedves csacsiságnak gondolt gong fu cha szellemek is, vízisárkány, vízibivaly, vagy oroszlán formát ölthetnek, tele fémre, mint katalizátorra, életerőre é prosperitásra utaló jegyekkel és szimbólumokkal. A koreai szertartás első fél órája másból sem áll, mint a víz kezeléséből, körbehordozásából, a helység vízzel való „megszentelésből”. Mindez tűnhetne egyszerű logikának, vagy véletlen egybeesésnek, esetleg belemagyarázásnak egészen addig, amíg a tekészítéshez használt tárgyakon máig ható érvénnyel fel nem fedezzük a Ji King öt elemére vonatkozó számtalan utalást. A tea Ji Kinggel kapcsolatos szimbólumrendszerében különösen két színpad a meghatározó és szembetűnő, mindkettő a chanoyuhoz, a japán szertartáshoz kapcsolódik.

A ro tűzhely előkészítésekor a teamester fáradságos feladata a tűz megágyazása, a hamu előkészítése. erről a hamuágyról itt szóltunk részletesebben. Az elkészült hamuba a vendéglátó egy külön eszközzel, az öntöttvasból készült pálcikával jeleket rajzol. A jelek a víz trigrammját elevenítik meg. Az elkészült föld (hamu) ágyon a belső elrendezése szerint a tűz ellentétes szellemével a víz jelének bekarcolásával védik meggyújtandó tűz szellemét.

A másik még nyilvánvalóbb példa a japán teaház architektúrájának és berendezésének fejlődése. A Takeno Joo által megteremtett szimbólumrendszerben a 4 és fél tatami (yoyohan) nagyságú teakunyhó a yin és yang , az öt változó elem rendszerét modellezi. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a teaház térszervezésében a teljes univerzum megjelenik.

Ennek főbb elemei a következők:

Minden teaház délre néz, onnan kapja a fényt az egyetlen falon elhelyezkedő ablakán át. (Egy másik ablak a tetőn a holdfényt vezeti be az esti teaházba) A teaház építészeti szimbolikájában a Ji King öt elem rendszere és a kilenc asztológiai szféra elemei keverednek (az alábbi ábrán számokkal jelzett terek) A Kyûsei (szó szerint 9 csillag) a következő elemeket tartalmazza:

ippaku, vagy egy fehér, ami a vizes csillagnak, a Merkúrnak felel meg.
jikoku, avagy két fekete, ez a Föld csillag, azaz a Szaturnusz a délnyugati égbolton
sanpeki, vagyis három kék, a fa csillag, a Jupiter, keleten.
shiroku; négy zöld, a Jupiter délnyugaton,
goō, tehát öt sárga, ami a Szaturnusz, középen
roppaku; hat fehér – a fém csillag, a Vénusz, keleten.
shichiseki, hét vörös, a Vénusz, Nyugaton
happaku, nyolc fehér, a Szaturnusz északkeleten,
kyûshi, kilenc bíbor, a tüzes csillag, a Mars délen.

A teaházban kilenc derékszögű sarok található, és mind a kilencet megfeleltették a Ji King nyolc trigrammjának, plussz a központban álló föld elemnek, a doyonak, illetve egy másik rendszerhez is alkalmazkodva a kilenc legfontosabb csillagállásnak. A kilenc térköznek külön funkciói vannak a teaszertartásban:

- A Kun a Föld az alapja minden mozgásunknak. Innen indul és itt végződik minden szertartás.

- A Li a tűz jegyében világító sarok az a hely, ahonnan a teaház a fényt kapja, Délről, és e fölött helyezkedik el az az ablak is, ami a szeptemberi napéjegyenlőség idején a csészébe irányítja a fényt.

- Sun a szél, ami mindenen áthatol, itt nyílik minden zen helység bejárata, itt lépnek be a vendégek.

- A mennydörgés tere az a hely, ahol szokásosan a második vendég foglal helyet. Ő a tapasztalatlan, a kezdő tea ember, aki ellesi az előtte ügyködő első vendégtől az alapvető mozdulatokat és megvilágosodik.

- Gen, a hegy, a nyugalom, a szilárdság, az első, a legtapasztaltabb vendég helye.

- Kan a víz, ami északról jön, hideget hoz és veszélyt jelent. A szertartás alatt itt senki sem ül, helyét a tokonoma természetből kiragadott fa oszlopa foglalja el és védi a látogatókat.

- Végül Dui a tenger, jele az ég tökéletes tükörképe, a derű, nyugalom színtere, itt foglal helyet a teamester. Kien az ég, a teaeszközök és a tea helye. A tengeren ülö teamester itt, az égben készíti a teát a vendégek számára és nyújtja át azt a nekik a doyo földben honos középpontján át.

yojohan

A Ji King rendszere biztosan túlságosan misztikus és játláthatatlanul spekulatív ahhoz, hogy mindennapi tevékenységünk, vagy a tudomány szigorúságával megközelítendő témák leírásához használjuk. Ennek ellenére keleten más rendszerekkel együtt fontos szerepet kap az élet legkülönbözőbb területein, az építészettől az olimpia megnyitó ünnepségéig. Egy biztos, sem nyugaton, sem keleten nem létezik teaivás, teaművelés úgy, hogy ne váljunk magunk is ennek az évezredes hagyománynak a részévé.