A NAGY KITANO TEASZERTARTÁS

A Nagy Kitano Teatalálkozót, vagy Teaszertartást (Kitano Ochanoyu no ki) 1587 októberének első napjaiban tartották Kyotóban a KitanoTenman-gū (北野天満宮) szentély fenyőligetében. A találkozó az egész japán társadalmat megmozgatta és a káosz évtizedei után új korszak eljövetelét jelentette. Fontosságát jelzi, hogy már akkor külön szövegben rögzítették a Teatalálkozó eseményeit. A forrásokat lásd a szöveg végén. ugras

Képpár a fővárosról - A Sanetaka Kokiban közzétett festmény Eisho 3 (1506)-ból, A festmények rendelésre készültek és a mindennapi élet, vagy a táj ábrázolásában is bizonyos társadalmi-politikai érdekeket tükröztek. Az itt látható jobb oldali panel bal alsó részén a Kamo folyó és a Sanjo Ohashi híd látszik. A tavaszi, madártávlati képen jól látszik a Gion apátság, a Higashimaya hegyvidék, az ugyancsak Unesco örökség védelme alatt álló Kiyomizu templom, a Chion-in templom, és a Yoshida szentély.

Japán Nemzeti Múzeum

Amikor a fa hirdetőtáblák Tensho 17 (1587) egy késő nyári napján feltűntek Kyoto nagyobb útkereszteződéseiben, bizonyára nagy tömegek csoportosultak, hogy elolvassák a rajtuk lévő üzenetet. Néhány napon belül a hír elérte az összes nagyobb várost és hasonló üzenetek jelentek meg az ország szívében és a hét nagy főútvonal (choandoki) mentén. Megfelelően fontos személyiségek, mint a hakatai kereskedő Kamiya Sotan és a kyotói arisztokrata Yakuin Zenso hírvivővel, személyes üzenetben továbbított meghívót kaptak. Senki sem kerülhette le, hogy hallja a hírt: Toyotomi Hideyoshi (1536-1598) a „nemzet” legerősebb embere nyílt meghívót közvetített egy tíz napos teaivó fesztiválra a Kitano szentély fenyőligetében, a főváros északnyugati szegletében. Az esemény a Nagy Kitano Teafogadás néven vonult be a történelembe. Az esemény a nyugati történészek szemében csak egy a bizonyítékok sorában Hideyoshi extravagáns ízlésére és a Momoyama kor excentrikus, izgatott hangulatára, egyben a teaszertartás kiüresedésére. Japán szemszögből Kitano a kor legfontosabb kulturális eseménye, melyről számtalan beszámoló maradt fenn atörténészektől és a chanoyu híveitől egyaránt a társadalom minden rétegéből. Elérhető a kiállított tea eszközök teljes listája, melyek közül sok ma is létezik és a teatalálkozó különböző jeles évfordulóiról időről időre megemlékeznek. (Legutóbb tavaly ősszel a Nagy Tokyo Teafesztivál keretében.) Kitano ritka pillanat volt a Momoyama kor világában, kulcsszerepet kapottt Hideyoshi saját kulturális, társadalmi legitimációjában, a chanoyu, a japán teaszertartás fejlődésének összefoglalója, s egyben fordulópontja, s valószínűleg Kitano volt a két kulcsfigura, Hideyoshi és Sen no Rikyu közti kapcsolat megromlásának és konfrontálódásának kezdete is.

A hirdetőtáblákon hét pont volt olvasható:

1. A Kitano szentély erdejében, a tizedik hó első napjától kezdődően tíz napon át, amennyiben az időjárás megengedi, a nagy chanoyu eseményen való részvétele alkalmából Hideyoshi Úr kiállítja teljes meibutsu (híres teaeszköz) gyűjteményét, lehetővé téve mindenkinek, különösképpen pedig a suki komoly híveinek, hogy megszemlélhessék azt.

2. Arra kérünk minden öszinte chanoyu gyakorlót, beleértve a harcosok segédjeit, városi polgárokat, vagy akár földműveseket, alacsonyabb osztályokból származókat., hogy minden résztvevő hozzon magával egy kannát, egy tsurubét (vízhordó alkalmatosságot), és egy csészét. Azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy matchát (porrá őrölt zöld teát) igyanak, nem sértik meg a többi meghívottat, ha kogashit (porrá őrölt, pörkölt, sózott rizs) használnak.

3. A Kitano fenyőligetben a tea gyakorlásához két tatami nagyságú kunyhók a legalkalmasabbak, mindazonáltal wabi tea emberek használhatnak egyszerűen leterített matracokat, vagy rizskorpával tömött zsákokat. A résztvevőknek saját maguknak kell gondoskodni a helyük kialakításáról tetszésük szerint.

4. A meghívó nem korlátozódik Japánra, hanem mindenkire vonatkozik, aki szívén viseli a sukit, messzebbről, akár még a kontinensről is.

5. Amennyiben távoli helyekről érkezők is meg kívánják tekinteni a kiállított kincseket, Hideyoshi úr a találkozót a tizedik napra, a nap teljes folyamára meghosszabbítja.

6. Hideyoshi úr és kísérete a tea találkozót a wabi teaemberek iránti együttérzésből és lelkesedésből szervezi. Bárki, aki ezek közül elmulasztja a részvételt a továbbiakban eltiltatik akár kogashi tea gyakorlásától és bárki, aki ilyen embert meglátogatni merészel, ugyanebben a büntetésben részesül.

7. Hideyoshi úr személyesen kíván teát készíteni minden wabi tea embernek, nem pedig csak azoknak, akik távoli helységekből érkeznek.

A Kitano Szentély építése

Hideyoshi meghívója minden „őszinte chanoyu követőnek” szól, de természetesen más-más hatást válthatott ki a teával különböző szinten foglalatoskodók körében. A teaszertartás, amit nyugaton a chanoyu megjelölésére és magyarázatára használunk, félrevezető kifejezés és azt sugallja, mintha egy és oszthatatlan tea stílus létezne. A Momoyama és az azt megelőző korban is társadalmi osztályoktól, szokásoktól és filozófiától függően több teaivási stílus létezett egymás mellett. A chanoyu szolgálhatta egy érdekcsoport nyílt politikai érdekeit, de lehetett egy vidéki kastély fontos szórakozási módja, múzeumok, vagy szerzetesi közösségek napi tevékenysége is. A Kitano közelében tartott tea találkozó felkavaró, társadalomegyesítő, felvilágosító erővel bíró esemény volt és egy helyre hozta össze a kor három nagy tea stílusát: a shoin teát, a suki teát és a wabi teát. A három stílus között a legnagyobb különbség a saját standardjaiknak megfelelő eszközök kiválasztásában és csoportosításában rejlett. Hideyoshi meghívójában ezeket a különbségeket mind elsöpörte és a különböző társadalmi osztályokat képviselő tea stílusokat egy platformra helyezte.

Az arisztokrácia teája

A tea, mint szórakozás, időtöltés, szellemi testi-lelki gyakorlat elsősorban a kyotói és narai társadalom felsőbb rétegeinek kiváltsága volt, nagyrészt a tizenötödik század utolsó harmadában fejlődött ki és külföldi, főleg kínai kincsek birtoklásából (is) állt, ezek festmények, kalligráfiák, bronzplasztikák és kerámiák voltak. Az egy évszázaddal későbbi Momoyama kor arisztokráciája által birtokolt teaeszközök jelentős része azt megelőzően valószínűleg Ashikaga Yoshimasa saját kollekciójának része lehetett. Sok ezek közül ilyen, vagy olyan úton került Hideyoshi birtokába és a vágy, hogy most ezeket közelről, s távolról érkező vendégek és a nép egyszerű tagjai előtt kiállíthassa arra utalt, hogy ezzel kívánta legitimálni, a tradíció erejével érvényesíteni de facto már elért hatalmát.

A suki tea

A teaivás és gyakorlás Kitanoban bemutatott, másik formájának, a sukinak, széles társadalmi háttere volt. Legegyszerűbb, mindennapi megjelenése az útmenti teaárus volt, kifinomultabb formája a kereskedők új stílusú tea gyakorlása volt. A XVI. század eleji gazdasági fellendülés idején egy közrendű kereskedő számára a drága teaeszközök birtoklása és a tea gyakorlása ugyanúgy a társadalmi felemelkedés reményét jelenthette, mint a korabeli Európa egyre gazdagabb kereskedőinek az ezüst evőkészlet, vagy egy serleggyűjtemény. A kereskedők nagyobb része viszont éppen az új teaszertartási stílus, a wabi hatására a szélesebb közönség számára is elérhető, koreai, vagy hazai eredetű eszközöket kezdte használni. Ettől függetlenül a meibutsu – híres, drága teaeszközök – birtoklása természetesen továbbra is nagy társadalmi elismertséggel járt. A társadalmi osztályok közötti csatorna megnyílására jó példa Takeno Joo (1502-1555) a suki tea kidolgozójának munkássága, aki saját bevallása szerint hatvan nagy hírű meibutsu tulajdonosa volt. Ezek közül nem egy meglehetősen szerény, értéktelen tárgy volt, ami meibutsu voltát később leginkább azzal érdemelte ki, hogy éppen Joo volt a gazdája. Más, híres, drága teaeszközök értékét az növelte, hogy a Joot megelőző generáció valamelyik teamesteréhez, a szintén kereskedő osztályhoz tartozó Murata Shukohoz, vagy más teamesterekhez kapcsolódott. Ezek közül az eszközök közül jónéhány feltűnt Kitanoban.A suki kifejezés eredetileg egyszerű, kulturális formákhoz nem kötött tanulmányt jelentett, például a teaeszközök lelkes, értő gyűjtését. Az eredetileg Kyoto szabad kikötővárosában, Sakaiban gyökerező suki teát a szintén kereskedő felmenőktől származó Sen no Rikyu fejlesztette tökélyre. Rikyu idejében a suki vált a fő tea stílussá, s mivel a Momoyama kor prosperitását is a kereskedelem alapozta meg, a teában egyszerre vélte megtalálni identitását a feltörekvő kereskedő polgár és a XVI század anarchiáját legyűrő Japánt egyesítő harcos és hadvezér, aki nem kis részben ezeknek, a muníciót, tűzfegyvereket szállító kereskedőknek köszönhette sikereit. A teaivás ekkor már megfelelően diszkrét, intim helyszín volt kereskedelmi, üzleti szövetségek kötésére, nem véletlen, hogy Oda Nobunaga ezzel a tanáccsal bocsátotta útjára fiatal, tehetséges hadvezérét Hideyoshit: „teapartnereknek válaszd a Sakai kereskedőket.”

A két főszereplő: Hideyoshi és Rikyu

Hideyoshi Japánt egyesítő élete és karrierje, bármilyen hihetetlen is, szorosan összefüggött a teával, tea műveltségével, ezt jól példázzák részletesen feljegyzett és számontartott nyilvános szertartásai. Az elsőt – még Nobunaga engedélyével – 1578 őszén tartotta, a főnökétől ekkor kapott meibutsukat élete végéig megőrizte és kiállította Kitanoban is. Az utolsóra 1598-ban a a Daigoji templom sakura cseresznyefái alatt került sor.Hideyoshi alsóbb társadalmi osztályok iránti megértése és érzékenysége nem kis részben annak tulajdonítható, hogy ő maga is alacsony sorból származott, karrierjét pedig csupán szerencséjének, a kedvező történelmi pillanatnak, saját tehetségének és kitartásának köszönhette. Rikyu sorsa is hasonló volt, az ismeretlen kereskedőcsaládból származó, szinte csak adósságokat öröklő, nincstelen fiú saját szorgalma, tehetsége révén került fontos pozícióba. A Yamanoue Soji ezt a magyarázatot adja erről: „ nem volt semmije, értékes tea eszközei sem, de kifinomult szellem, találékonyság és alapos felkészültség harmonikus egysége jellemezte”. A Hideyoshi által képviselt új hatalom teája, mint hivatalos etikett, a régi uralkodók és nagy mesterek, vagyonokat érő drága eszközeiben testesült, Rikyu ezzel szemben az idő előre haladtával egyre inkább a wabi felé fordult és a helyi iparosokkal való együttműködés keretében saját tervezésű eszközöket kezdett gyártani. Ironikus módon a Rikyu wabi tapasztalatából kinőtt eszközök – melyek közül leghíresebbek a Chojiroval való együttműködés során született rakucsészék voltak – gyorsan elérték a meibutsu – drága, híres eszköz – státusát, ám közülük egy sem szerepelt Kitanoban.

A wabi tea emberek

A wabi teaszertartás volt a harmadik, Kitanoban felvonultatott teastílus. Hideyoshi felhívása a nyilvános meghívóban a wabi tea emberekhez nagyon is feltűnő, furcsán ellentmondásos, egyszerre cirógató és parancsoló, pontosan kifejezi a fényezésre váró hatalomhoz jutott hadvezér ambivalens érzéseit a zen egykedvűséget képviselő wabival szemben. A wabi tea emberek jelenléte a Kitano teapartin egyszerre volt kívánatos és nagyon zavaró. A wabit Takeno Joo és Rikyu fejlesztette tökélyre és nem csupán tea-, vagy képzőművészeti stílus, hanem életmód is volt, egyfajta az új polgárság felé forduló szekuláris filozófia, A wabi gyakorlói, az új rend emberei, a polgárok, kézművesek, kereskedők gyakran nem hivatásos szerzetesként töltöttek el hosszabb-rövidebb időt zen kolostorokban. Az otthontalan, a tulajdont elvető, teaivást gyakorló, a tea kunyhóban igénytelenül és gondtalanul élő wabi ember iránti vonzódás többször felbukkan a japán irodalomban.A szintén ebben az időszakban Japánban időző és a mindennapi életről pontos leírást adó portugál jezsuita misszionárus, Rodriguez megdöbben, milyen sokan választják a japánok közül a visszavonult, magányos remetelétet, elhagyva a világi élet nyüzsgését és tumultusát. Olyan emberekről beszél, akik elhagyják házukat, örökségüket, ingatlanukat és feladják nyilvános életüket és a világi dolgoktól, üzlettől és zajtól elvonult életet élnek. Szakállukat és fejüket leborotválják és mindennapi öltözetként szerzetesi, józan, mértékletes életet tükröző ruházatot viselnek. A wabi emberek nem született szerzetesek voltak, sokkal inkább sikeres, sokszor tehetős polgárok, akik lemondtak minden megszerzett társadalmi pozíciójukról és a városi lét kényelméről. Emblematikus figura volt ezek között a Kitanoban is fontos szerepet játszó Hechikan. Úgy követte a wabi-suki elveket, hogy semmilyen konvencionális tea stílus nem hatott működésére, s csak saját hóbortjaiban talált örömet. Hechikan rusztikus kunyhója Kyotótól keletre Yamashinában volt. Nem volt semmije, csak egy vas kannája, minden reggel abban főzte a zabkásáját, majd homokkal kimosta, a hegyi patak vizével feltöltötte és teát készített magának. Egyébként nagyon is vagyonos kereskedőcsalád tagja volt és egy nem kevésbé vagyonos család lányát vette el. Rikyu professzionális, mindent megítélni és asszimilálni kész tea stílusához képest a wabi tea ember az ideális amatőr volt. A wabi lét nem adottság, hanem választás kérdése volt, szinte minden híres wabi személyiség élhetett volna a társadalmi elvárásoknak megfelelő életet. A jól menő, vagyonos, Sakaiba való kereskedő polgárok között elterjedt volt a kert végében épített hegyi kunyhó, mint a szimbolikus, vagy valóságos elvonulás és elkülönülés helye. A wabi lét egy elhatározott fikció, egy vállalt színpadi szerep volt, amihez gyakran a tapasztalatokkal terhelt, túlhajszolt, munkában megfáradt idős korra jutottak el a tea emberek. A wabi tea jellem igazi alternatívát jelentett az elért anyagi gazdagsággal szemben, a spirituális fejlődés szembeállítása az ortodox tea által megkövetelt és figyelem középpontjába állított kollekcionizmussal, kényszeres gyűjtéssel és felhalmozással. A Kitano teaparty idejére a wabi már egy nagyon is létező, kifejlődött létmód volt, aminek a meghívó fel is sorolta legfontosabb jellemzőit: - csupán a legfontosabb eszközök használata, esetenként olcsó, teahelyettesítő ital, kézzel készített egyszerű fedél. Kitano idejére a wabi a szegénység, egyszerűség, aktív esztétikai élvezetévé fejlődött, egy olyan létmód és az azt megidéző környezet kialakításának képességévé, amely képes volt megidézni, átélhetővé tenni a wabit. A wabi kétségtelenül újszerű, pozitív reflexiója hamar kisklott és már Kitano idején üres külsőségekbe torkollott. Rikyu unokája Sen Sotan már keserűen ír arról, hogy a wabi spirituális értékeinek lényegei megértése és átélése helyett csupán annak excentrikus megmutatása folyik, ami így lényegét tekintve idegen marad annak belső értékeitől. Kitano ebből a szempontból a wabi tendenciózus felmutatásával, külsődleges showjával az első nagy törést jelenti a chanoyu hagyományában, megmutatva, hogy létezhet egy csupán formális, külső jegyekre szorítkozó és egy a lényegre figyelő tea útja.

A Kampaku és a szellemi vezető

A Kitano teaszertartás alapvető történelmi konfliktusának lényege mégsem ez volt, hanem a Rikyu által felépített lényegi wabi és Hideyoshi saját legitimációs tea kísérlete között feszült. Hideyoshi parancsa a wabi tea hívőinek a forma üres felmutatása által a wabi látszólagos elfogadása volt. Valójában a Rikyu által kitalált új tea eszközök, az invenció, a stílus, az egyéni hang, a tehetség a belső hang „győzelmét” jelentették (ha lehet itt ezt a kifejezést használni), a fényes, külsődleges értékek, a pedigré, a pénz által képviselt érték fölött. Hideyoshi semmiképpen sem azonosulhatott ezzel a tea világgal, már csak azért sem, mert saját nem kevésbé alaposan felépített tea kultúrája messze állt a wabi eredendő értékeitől. Ráadásul egy olyan filozófia és esztétika, aminek számára az evilági hatalom, anyagi biztonság és rang semmit sem jelentettek, megfoghatatlan volt az anarchiából országot teremtő vezérnek. A Kitano tea találkozó válaszvonal volt abból a szempontból is, hogy utána mindkettőjük teavilága merevebbé vált. Ettől függetlenül mindketten valamilyen módon függtek egymástól. Hideyoshi társadalmi státuszát előzmények híján Rikyu jelenléte, kreativitása, műveltsége erősítette, míg Rikyut Hideyoshi hatalma és gazdagsága tartotta a felszínen. Ebben az időben a chanoyu világában az elérhető legmagasabb cím a meijin, avagy mester volt, olyan ember, aki drága, kínai teaeszközöket birtokolt és különleges tehetséget árult el a tea ismeretében és elkészítésében. A meijin szó szerinti jelentése: „ember névvel”. Hideyoshi és Rikyu mindketten 1587-ben kapták meg azt a nevüket, amin később valóban ismertté, illetve híressé váltak. Hideyoshi közkatonából Kampakuvá (a császár fő tanácsadója), és első miniszterré lépett elő és az arisztokratikus csengésű Toyotomi előnevet kapta, Tanaka Soeki pedig megkapta a buddhista eredetű Rikyu nevet, amit legjobb barátjától, a Daitokuji templom apátjától Kokeitől kapott utalva a zen bölcsességre: „híres és (spirituálisan) gazdag”.

Közvetlen előzmények

1583-ban, közösen, egy sor emlékezetes tea esemény tervezésébe fogtak, ezek mind fontos kapcsolatépítő teapartik, továbbá olyan szertartások voltak, amik Hideyoshi pozícióját és elismertségét szilárdították meg, (volt ezek között például hat olyan szertartás, amin maga Hideyoshi készített teát saját közkatonáinak). Hideyoshi Kampakuvá történő előléptetésének alkalmából tipikus, csak rá jellemző gesztussal, saját kezűleg készített teát a Császári Palotában Őfelségének, majd az Újév alkalmából visszatért és a Rikyu által tervezett és Sakai lakkmesterek által készített arany pavilonban be is mutatta a császári párnak legféltettebb teaeszközeit. A tea immár hivatalos államvallássá vált. A hordozható arany teaszoba minden szempontból jelképe lett a Momoyama kor stílusának és a chanoyu fejlődési irányának. A szoba három tatami méretű volt, ennyiben a wabi teakunyhót képezte le, de a tatamikat Európából importált vörös gyapjúposztóval burkolták, széleit vörös-arany brokáttal szegték. A mennyezet, a falak, de még az ablakkeretek is aranylevelekkel voltak lakkozva, míg a teaeszközök tömör aranyból készültek. Annak ellenére, hogy a legnemesebb anyagokból készítették, a teaszoba teljesen összecsomagolható és hordozható volt, így került el a Császári Palotába és Kitanoba is. Kitano évében, 1587-ben Hideyoshi sorsdöntő állomáshoz ért, amit megint egy teaszertartás jelzett. A fővendég ezen a szertartáson az Osaka kastélyban, egy fiatal, de nagy befolyású kereskedő, Kamiya Sotan volt, de ő nem Sakaiból, hanem Észak-Kyushuról, Hakatából érkezett. Hideyoshi részéről a szertartásnak természetesen megvolt a saját célja: utánpótlásra volt szüksége a Kyushura tervezett hadjáratához, ahol utolsó nagy ellenfele Shimazu Yoshihisa várta. Mint az egyik leggazdagabb hakatai kereskedőnek, Sotannak megvolt a lehetősége arra, hogy támogatást nyújtson.a sorsdöntő csatához. Kevéssel ezután Hideyoshi a frontra ment Kyushura., ahol öt hónappal később a lábai elé hullott Japán és lehetősége nyílt egy kínai, vagy koreai hódító kalandra is. A gyözedelmes hadvezér visszatért Hakatára, ahol megint teaszertartások sorozata következett Sotan és más gazdag kereskedők vendéglátásával.. A tengerparti fenyőligetben a sólepárló munkások kunyhói mintájára épített teakunyhókban tartott szertartások már Kitano főpróbái voltak. Valószínűleg itt született meg annak az ötlete, hogy Kyotóba való visszatérését követően még egy nagy közösségi szertartással ünnepelje meg a Japánt egyesítő, nagy győzelmet. Alig két héttel az Osakába való győzedelmes bevonulás után elindultak a hírnökök, hogy közvetítsék a meghívókat a nagy Kitano teatalálkozóra.

Folytatás erre

Ugrás az oldal tetejére